KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aztán mindennek vége

Kolozsi László

Last Station – brit, 2009. Rendezte és írta: Michael Hoffman. Kép: Sebastian Edschmidt. Zene: Szergej Jevtusenko. Szereplők: Christopher Plummer (Tolsztoj), Helen Mirren (Szófia), James McEvoy (Bulgakov), Paul Giamatti (Csertkov), Kerry Condon (Mása). Gyártó: Sony Pictures Classic. Forgalmazó: CineReál kft. Feliratos. 112 perc.

Egy nem különösebben érdekes szerelem háttere előtt játszódik le a Tolsztoj-házaspár utolsó hónapjainak története: a fiatal írnok, Bulgakov, megrögzött tolsztojiánus, nem eszik húst, nem él a szerelem örömeinek. Az intrikus, a Tosztoj művek jogát megszerző, Csertkov ajánlásával lesz Tolsztoj titkára, és bizalmasa. A Jasznaja Poljana-i birtokon ismerkedik meg a kedves Másával, aki meggyőzi arról, hogy a tolsztojiánusoknak nem minden tanát kell olyan rettenetesen komolyan venni. Bulgakov jelent az író feleségről, aki meg szeretné akadályozni, hogy a kiadói jogok a Csertkov-féle alapítványra szálljanak.

Ahogy az orosz tájat, Tolsztoj környezetét, úgy az érzelmeket is előre gyártott elemekből építi fel Michael Hoffman. A szereplők bricskája nyírfaligetek között halad el, megelevenedett Levitán festmény az udvarház előkertje. Örökké kora tavasz van, felszikrázik olykor a fák ágai közt a nap. Az öreg író képes még kakaskodni, és úgy pöröl nejével, mint egy kocsis. Mását persze Moszkvába szólítja a kötelesség, Bulgakov meghasonlik: érzi, hogy nincs minden rendben Csertkovval. A lényeg, ami egyébként az alapműben, a költő Jay Parini művében benne van, elsiklik: Tolsztojt, 1880-as nagy egzisztenciális válságát követően, az az érzés kerítette hatalmába, hogy az élet abszurd, törekvései hiábavalónak bizonyultak, írni nem regényt kell. Megvetette magát azért, mert vagyonos. Felesége, aki eladdig hű társa volt, már nem tudta követni a kereszténység megújítása felé vezető úton: ő a világ legnagyobb íróját szeretette benne. Tolsztoj nem előle, hanem a körülmények elől menekült. Hoffman meséjét még a nagyszerű színészek sem tudják kirángatni a középszerűség, és a semmitmondás – Repin pingálta – pocsolyájából.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10972