|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
NekrológMolnár Gál Péter (1936-2011)Schubert Gusztáv
Molnár Gál Péter kiváló színikritikus volt, a filmkritikát inkább szabadidõs sportként ûzte, nem mellékesen a Filmvilágban. Ha filmrõl írt, akkor is leginkább a színpadi mûfajok, és mindenekfölött a színészek érdekelték. Nemcsak félelmetes hírû kritikus volt (egy színidirektor állítólag elájult, amikor MGP váratlanul megjelent az elõadásán), hanem fanatikus rajongó is, a színpadra úgy tekintett, mint szurkoló a zöld gyepre, a színpad és a nézõtér fülfûtött hangulata éltette, a film ehhez képest már csak annyira kárpótolhatta, mint a Barcelona – Real Madridról lemaradt Barca-drukkert a BL-döntõ felvétele. Ami nem nyerte el a tetszését, azt virtuóz gúnnyal szedte ízekre, de nem a színészt, nem a rendezõt gyûlölte, hanem a hamis vagy lelketlen színjátszást, a kontár darab-értelmezést és színészvezetést. A zseniért tûzbe ment. Ez a szigorú mérce és alapos felkészültség, imponáló színház- és filmtörténeti tudás jellemezte a Filmvilágban megjelent cikkeit, portréit, és nekrológjait is. Mindenekelõtt a színész és a színészet titka izgatta: lapunkban is többnyire színészóriásokról és filmsztárokról – Greta Garbóról, Lilian Gishrõl, Karádyról, Giulietta Masináról, Stroheimrõl, Moszzsukinról, Jean Gabinrõl, Humphrey Bogartról, James Deanrõl, Marlon Brandóról – írt. De érdekelte az antitalentum rejtelme (Ed Wood), vagy épp egy-egy zsáner (például a vámpírfilm) és filmes/színpadi karakter (Hõsnõ-tipológia) mechanizmusa is. És még valami, ami nélkül nem tudott írni és élni: a humor. Az õ Panteonjában több a komédiás, a szomorú bohóc és a csetlõ-botló börleszkfigura, mint a tragika és a hõsszerelmes. Buster Keaton, Harold Lloyd, Marx-testvérek, a Latabárok, Billy Wilder, Jacques Tati. Fanyar humorát tõlük örökölte.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 885 átlag: 5.45 |
|
|
|
|