KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/február

• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

A furcsa srác

Nagy V. Gergő

Cyrus – amerikai, 2010. Rendezte: Jay és Mark Duplass. Szereplők: John C. Reilly, Marisa Tomei, Jonah Hill. Forgalmazó: InterCom. 94 perc.

Az észak-amerikai független szcénában lassan egy évtizede tart a doku-reál reneszánsza, ami jószerint fiatal balfékekről regélő, zsebpénzen összetákolt, dialógcentrikus műveket jelöl. A Dogma-mozgalom által megihletett indie-direktorok saját ingerszegény közegüket panorámázzák tüntetően amatőr modorban – s ezen formula sikerét mutatja, hogy Jay és Mark Duplass, a motyogó szereplők miatt mumblecore-nak becézett irányzat emblematikus rendező-párosa tavaly már tisztes költségvetésből és A-listás sztárokkal dirigálhatta le soros opuszát.

A Furcsa srác egy kétségbeesett, negyvenes lúzerről mesél, aki végre összejön egy nővel, hogy aztán annak huszonéves, elefántméretű fiával kelljen megküzdenie a szexis asszony kegyeiért. A bumfordi pótpapa és a tohonya mostohafiú háztáji csörtéje szerény tréfákkal és mérsékelt izgalmakkal szolgál, s főként a csinos mama és a gólemszerű gyermek bizarr viszonya teszi érdekessé, Duplass-ék azonban nem mernek messzire menni a vérfertőzéssel való viccelődésben. Máskülönben aligha látszik filmjükön a nagystúdiós háttér, hiszen éppolyan fapados a látvány és majd’ annyira lazán skiccelt a történet, mint korai munkáikban – ugyanakkor a rokonszenves közvetlenség is megmaradt. Imbolygó kézikamera fürkészi a zavart színészarcok rezdüléseit, s az improvizált szcénák kínosan üres dialógjait a révült tekintetű óriáscsecsemő fenyegető jelenléte telíti feszültséggel. Bár a Furcsa srác a zárlatra (kivált néhány közhelyes fordulat és a gyéren motivált, gügye végjáték miatt) Hollywood-konform rom-kommá silányul, legjobb pillanatai a családon belüli szorongást ragadják meg – ami ebben a zsánerben jócskán felforgatónak tetszik.

Extrák: kimaradt jelenetek és előzetes.