KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csak szexre kellesz

Parádi Orsolya

No Strings Attached – amerikai, 2011. Rendezte: Ivan Reitman. Írta: Elizabeth Meriwether. Kép: Rogier Stoffers. Zene: John Debney. Szereplők: Natalie Portman (Emma), Ashton Kutcher (Adam), Lake Bell (Lucy), Kevin Kline (Alvin). Gyártó: Paramount. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

Oldott hangulatú, laza humorú, és kellemesen mocskos szájú hollywoodi romantikus vígjáték egy kötetlen szexuális kapcsolatról, amelyet nem gyűr maga alá a könnyes klisék árja. Úgy látszik, születőben egy új kategória. Ha fel is tűnik néha egy-egy rózsaszín zátony a Natalie Portman és Ashton Kutcher főszereplésével készült filmben, Ivan Reitman rendező lendületes poénokkal lavírozza át történetét a veszélyes pontokon. Nem kis teljesítmény tőle, főként mivel a Szellemirtók, az Ikrek és az Ovizsaru kult-alkotója nem éppen szexi vígjátékairól ismert.

A felütés rögtön üdítő változatosságot jelent: a rezidens orvos Emma egyáltalán nem vágyódik érzelmi elköteleződésre, míg a televízió-sorozatnak dolgozó Adam igen. Megállapodnak a „fuckbuddies”, azaz szexbarátok kategóriában, amit a lány szigorúan be is tartat. Szex szinte bárhol, bármikor; de nincs összebújás, becenév, féltékenység, lelki élet. Aztán egy baráti „havibaj-mix” kazetta és egy összebújós ottalvás elindítja a lavinát.

Nagyon jót tesz a megszokott romkom váznak a mellékszereplők színes kavalkádja: Emma cinikus humorú lakó- és orvostársai; Adam apja Kevin Kline alakításában, aki junkie tévésztár és lenyúlta fia nőjét; vagy a kissé zavart és beszédkényszeres producer-asszisztens Adam munkahelyén, ahol éppen egy Glee-szerű műsort forgatnak paródiába illő lelkesedéssel. Szintén üdítő változatosság a szabadszájúság foka, amely még a prüdériából felengedni kezdő, hasonszőrű vígjátékokra sem jellemző. Repkednek a faarccal benyögött szaftos poénok, a szivárványos pillanatok csak villanásnyiak, és még a vége főcím utánra is marad egy remek geg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10564