KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Derült égből szerelem

Szabó Noémi

Love Happens­ – amerikai-kanadai, 2009. Rendezte: Brandon Camp. Írta: Brandon Camp és Mike Thompson. Kép: Eric Alan Edwards. Zene: Christopher Young. Szereplők: Jennifer Aniston (Eloise), Aaron Eckhart (Burke Ryan), Judy Greer (Marty), Martin Sheen (Burke apósa), John Carroll Lynch (Walter). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 109 perc.

A Derült égből szerelem egy megözvegyült férfi (Aaron Eckhart) története, aki önsegítő sikerkönyvet ír szeretteink elvesztése felett érzett fájdalmunk feldolgozásáról, miközben saját maga a legkevésbé sem tud továbblépni felesége halála után; ekkor azonban a nagybetűs szerelem a férfiakban csalódott virágáruslány iránt (Jennifer Aniston) kizökkenti mindennapjait.

Brandon Camp első saját rendezésű filmjében megpróbált a romantikus komédia jólismert fordulatait felhasználva mélységesen tanulságos történetet alkotni, aminek két szomorú következménye lett: egyrészt, a rendkívüli üzenet miatt elhanyagolta a szerelmi szál ábrázolását; másrészt kínos alapossággal rágja a néző szájába az őszintétlen, és főleg sablonos életvezetési tanácsot (az élet megy tovább). Nem elég tehát, hogy a komolykodó vígjáték minden olcsósága kiütközik a filmen, még a műfaj vállalását sem képes teljesíteni, mert nem tud életet lehelni a szereplőkbe és a helyzetekbe; a szerelmi szál körülbelül olyan érzést kelt, mintha azt néznénk, ahogyan az Aaron Eckhart kartonfigura egy Jennifer Aniston-arcú próbababával randizik a Forgatókönyvírás kezdőknek című könyv romantikus komédia fejezetében, és akkor az elnagyolt mellékszereplőkről még nem is beszéltünk (Martin Sheen lehetne kivétel a gyászoló após szerepében, de a film végére azért őt is sikerül közhelyessé tenni). A végeredmény plasztik bölcsesség fantáziátlan csomagolópapírban – meglehetősen kiábrándító darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10021