KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

51-es bolygó

Roboz Gábor

Planet 51 – spanyol-brit, 2009. Rendezte: Jorge Blanco. Írta: Joe Stillman. Zene: James Seymour Brett. Gyártó: Ilion Animation / HandMade Films. Forgalmazó: InterSonic. Szinkronizált. 91 perc.

A bolygónkra ellátogató földönkívüli(ek) közismert sci-fi toposzának segítségével az adott történet szerzője hatásosan szemléltetheti a mást, az idegent szkeptikusan fogadó közösség gyakorta teljesen indokolatlan paranoiáját és korlátoltságát. Ugyanez természetesen igaz a szituációt visszájára fordító alaphelyzetből kiinduló művekre is, így az E.T.-sztorik inverz változataként is felfogható mesékben – egyebek mellett – hasonló didaktikai cél munkál.

Az 51­-es bolygó főhőse a Lemnek elkeresztelt kamasz fiú, egy távoli planéta kis zöld lakója, aki éppen megkapta álmai állását a helyi planetáriumban. A fellelkesült kölyöknek azonban sem arra nem marad ideje, hogy megünnepelje a sikert, sem arra, hogy végre randira hívja a kiszemelt lányt, ugyanis az ötvenes évekbeli Amerikáról mintázott kisvárosba váratlan látogató érkezik. Az asztronauta Baker kapitány a felfedezés örömével landol a bolygón, de hamar rá kell jönnie, hogy pontosan az a fajta előítélet fogadja, ami saját fajának is olyan meghatározó tulajdonsága.

Az Ilion animációs stúdió első filmje alapszituációjában ugyan rokona a Battle for Terrának, de a téma zord megközelítése helyett a könnyed hangvételt választja, és megbízhatóan hozza az ismerős figurákat, az enyhén esetlen főhőstől a metsző arcélű tábornokon át a szerethető kisrobotig, és a bonyodalmakat illetően sem játssza ki az elvárásainkat. A Shrek első két részében közreműködő Joe Stillman sajnos igazán parádés ötletek helyett inkább temérdek filmes és más típusú utalással (lásd mindjárt a címet) bélelte ki a szkriptjét, és az aránytévesztés nem segít feledtetni a cselekmény sablonosságát. Ugyanakkor az előítéletet részben a helyi mozifilmek és képregények hatásának tulajdonító felfogás a jellemvonás kártékonysága mellett indirekt módon a fikció véleményformáló erejére is felhívhatja a célközönség figyelmét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10016