KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az erőszak városa

Géczi Zoltán

Jjakpae – koreai, 2006. Rendezte: Ryoo Seung-wan. Szereplők: Jung Doo-hong, Ahn Jae-mo, Ahn Kil-Kang. Forgalmazó: Cinetel. 90 perc.

 

Tae-su, a szervezett bűnözés osztályának nyomozója évtizedes távollét után keresi fel szülővárosát. Egy erőszakos halált halt gyerekkori barát temetésére tér haza, egyszersmind számba venni a hajdanán szilaj ifjakból álló, a balhéktól soha vissza nem riadó atyafiság megmaradt tagjait. A kamaszkori cimborák nosztalgiája azonban gyorsan elillan, midőn kiderül, hogy bár különböző okokból és módokon, de időközben mindahányan a bűn útjára léptek, és közvetlenül vagy közvetve egytől egyig érintettek Wang-jae meggyilkolásában. A játékidő múlásával a detektívtörténet vezérszálát akció, western és melodráma teljesíti ki, amely műfaji crossovert ügyes montázstechnikai megoldások, vagány és dinamikus harci jelenetek, jól beágyazott flashbackek tagolnak.

Az erőszak városa ugyancsak tiszteletre méltó alkotógárda irányítása mellett bontja ki a komplex, több szálon futó konfliktust. Ryoo Seung-wan a kortárs dél-koreai fősodor mindössze 35 éves profija, szakterülete a nagyvárosi bűn, a dráma és a tradicionális harcművészetek szentháromsága. Számos figyelemre méltó mozit jegyez (Die Bad, No Blood No Tears, Crying Fist), rendezői eszköztárában keverednek a kelet és a nyugat hagyományai, és nem volt rest meghallgatni a hasonló zsánerben tevékenykedő japán és hongkongi mesterek (Kinji Fukasaku, Johnnie To, Ringo Lam, John Woo) példabeszédeit sem. A főszerepet játszó Jung Doo-hong harcművészeti koreográfusként, second unit rendezőként és színészként egyaránt sokat foglalkoztatott, karizmatikus sztár; ha Ázsiában castingolták volna az új James Bondot, bizonyosan felkerült volna a jelöltek listájára.

Az erőszak városa öntudatos és látványos, stílusos és kemény darab: megmutatja, hogy az alig bakfiskorú dél-koreai maffiafilmnek – miként a zsáner hongkongi vagy japán ágának – kiforrott nyelvezete és esztétikája van, bár kétségkívül jellemzi még a serdületlenek esetében oly gyakori kisebbrendűségi komplexus. Erre utal legalábbis a végső leszámolás-jelenet, amely sajnálatos módon túlcsinált és dagályos; Ryoo Seung-wan a finisben mintha bedobta volna a gyeplőt a lovak közé, hogy a nagy vetélytársak lehajrázásával alkothassa meg a grandiózus eposzt. E tekintetben kudarcot vallott, az eredmény azonban így is impozáns: veretes és intelligensen szerkesztett, erős mozi született, amely egyaránt képes érdekeltté tenni az ínyenceket és megnyerni magának az ázsiai filmekkel ismerkedőket.

Extrák: werkfilm és kimaradt jelenetek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9868