KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az örökös

Tosoki Gyula

L’Héritier – francia, 1973. Rendezte: Phillippe Labro. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Carla Gravina, Charles Denner. Forgalmazó: Caesar Film International. 107 perc.

 

A hatvanas–hetvenes évek politikai modernizmusa sajátos módon élte túl a korszakváltozásokat, ugyanis miközben enmaga lecsengett, egész sor – idővel virágzásnak indult – műfajt termelt ki vagy erősített meg. A protest művészfilmek popularizálódását Európában az olasz politikai krimi és a francia politikai thriller megizmosodása mutatta legelsősorban. Utóbbi műfaj jeles művelője Phillippe Labro (Jobbpart, balpart; A fejvadász), és jeles darabja Az örökös.

A világ egyik leggazdagabb embere zűrös körülmények között meghal. Örököse (Belmondo) nyomozni kezd, és hamarosan egy rettentővé tágított politikai–gazdasági konspiráció kellős közepén találja magát: az összeesküvés térben Olaszországtól Franciaországon át az Egyesült Államokig nyúlik, időben pedig egészen a második világháború korszakáig ér.

Labro az amerikai mesterektől (kivált Frankenheimertől) és a helyi erőktől (lásd Melville-t és az újhullámosokat) egyaránt tanult, és kiváló tanítványnak bizonyult. Igen jó érzékkel, jó tempóban bonyolítja az általa írt trükkös–csavaros történetet, ráadásul a feszültséget néhol üde vizuális és verbális humorral oldja. Az expozícióban még a műfajtól némileg idegen artisztikusabb megoldások (például a múlt és a jelen képeinek a határok direkt jelzése nélküli egymásba úsztatása) is erősítik a produkciót, és amikor már kezdenék túlterhelni a filmet, Labro – épp időben – visszavesz belőlük, hogy kizárólag a történetmesélésre koncentráljon. Lényegében csupán a halmozott véletlenek nem tesznek jót filmjének, továbbá néhány dramaturgiai megoldatlanság ront az összképen (nem világos például, hogy miért bízik kitartóan az amúgy dörzsölt főszereplő az őt kezdetektől megvezető nőben, értelmezhetetlen továbbá, hogy miért nem faggatják ki, és miért zárják egy liftbe hőseink az ártalmatlanná tett bérgyilkost stb.).

Az örökös ezekkel az apróbb bakikkal együtt is felettébb szórakoztató, üresjáratok nélküli, csaknem végig feszesnek megtartott darab, ami bizony nem mondható el a hasonműfajű és velekorabeli francia filmek zöméről.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9673