Mozi

Mély harapás

Varró Attila

Teeth – amerikai, 2007. Rendezte: és írta: Mitchell Lichtenstein. Kép: Wolfgang Held. Zene: Robert Miller. Szereplők: Jess Weixler (Dawn), John Hensley (Brad), Josh Pais (Dr. Godfrey), Hale Appleman (Tobey), Lenny von Dohlen (Bill). Gyártó: Teeth. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

Gazdag irodalmi hagyományai és számtalan szimbolikusan ábrázolt megjelenítése ellenére (Az andalúziai kutyától a Harapós nőn át a Csillagközi invázióig) a vagina dentata motívumára igen későn talált rá a filmvilág. Míg a 70-es évek feminista mozgalmai idején a feltáruló nemi szerv csupán felszólalt jogaiért a tömegfilm plénumán (Pussy Talk, Chatterbox), a Riot Grrrls és Rapex ezredfordulós korszaka kellett ahhoz, hogy immár harapjon is – lázadásával filléres szexfilmekről az olcsó rémfilm anyaműfajára váltva, legyen szó japán video-animékről, német kamara-horrorról vagy amerikai független filmről.

Az utóbbi terület pionírja, Mitchell Lichtenstein a tavalyi Sundance fesztiválon mutatkozott be halálos fogsorral felvértezett vaginájú kamasz-hősnőjével, akinek első ismerkedései a másik nemmel mindkét fél számára traumatikus élménynek bizonyulnak. A keresztény fundamentalista szüzességi szekta vezérszónokából a rape-revenge filmek „bosszú angyala” figurájáig tartó fejlődéstörténet bravúros ügyességgel és visszafogott humorral lavíroz a szubzsáner vénuszcsapdái között (többek közt végig megóvja nézőjét, hogy szembenézzen a gorgó-fővel), miközben valamennyi jogosan elvárható motívumát útba ejti sokkoló nőgyógyászati vizsgálattól cunnilinguson át a végső leszámolás előtti harci sminkelésig. A Mély harapás – eredeti címéhez híven – a femme fatale-filmek Cápája: egyszerű slasher narratívára épülő piranha-társaival (Killer Pussy, Penetration Angst) szemben lépcsőzetesen szerkesztett feszültség-dramaturgiára és erős karakterrajzokra épít, hogy aztán az utolsó harmadban szabadjára engedje a fenevadat. Lichtenstein elsőfilmje ráadásul szellemi örömöket is kínál a zsigeri élvezetek mellett: a vagina dentata kultúrtörténeti referenciái és a változatos hüvely-metaforák (jegygyűrű, mohos barlang) közepette a kasztrációs félelem ősi hímfóbiáját deflorációs félelmekre cseréli (lásd Carrie, Vérszomj), a kisvárosi Amerika szexuális elfojtásoktól terhes mikrokozmoszában. Maró szatíra, harapós horror, édesszájú indie-film: a friss tematika megtalálta első mozgóképes szuperhősét – nevezzük illő tisztelettel Fogtündérnek.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9566

Cikk értékelése:

szavazat: 1408 átlag: 5.45