KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Háborús bűnösök – önmagukról

Börtönbeszélgetések

Lengyel László

 

Szirmai Rezső Fasiszta lelkek című, 1946-ban a Faust Könyvkiadó gondozásában megjelent interjúkötete, mely a háborús főbűnösökkel a börtönben készült „pszichoanalitikus beszélgetéseket” tartalmazza, azon kevés irodalmi kordokumentum közé tartozik, melyek hű képet adnak arról, hogyan élték át, milyen erkölcsi és politikai színvonalon fogalmazták meg – a per kapcsán – a történelmi felelősség kérdését a kortársak, így kapcsolódik az e könyvből felidézett három interjú A magyar nép nevében című dokumentumfilm bemutatójához. De Grassy József, Zöldi Márton alakját olyan alkotásokból is ismerheti a magyar néző, mint Kovács András Hideg napok, Sára Sándor Pergőtűz és legutóbb Gazdag Gyula Társasutazás című filmje.

Csapdába esett az analitikus, amikor a magyar háborús bűnösökkel interjúkat készített népbírósági tárgyalásuk előtt. Be kellett bizonyítania magának és az olvasónak, hogy a kérdezett emberek eltorzult szellemi alkatúak, elfajult erkölcsi tudatúak, nem normálisak, hiszen olyan bűnöket követtek el, amelyre normális ember nem vetemedne. Ugyanakkor igazolnia kellett, hogy a büntethetőség szempontjából teljesen normálisak, tisztában vannak felelősségükkel, hogy elítélhesse a bíróság és a társadalom őket. A jól-rosszul elkészített interjúkat olvasva a mai olvasóban is felmerül a kérdés: nem tökéletesen őrült-e Szálasi Ferenc nemzetvezető, olyan mértékben, hogy egy külön álomvilágban él, amiből ki sem mozdítható?

Feltűnhet Szálasi önvallomásainak „gyakorlottsága”. Kétségtelen, hogy olyan emberről van szó, aki folyamatosan vezetett egy „pszichoanalitikus naplót” a maga számára. Az ilyen napló szinte mindig filmszerű: aprólékosan vágott képek gyors egymásutánja, pontosan láttatott színekkel. Szálasi álmai képileg is megfogalmazottak: valóban magunk előtt látjuk, ahogy Jézussal vonul egy mennyei mezőn, maga után más és más színű nyomokat hagyva. Az önmagával találkozó ember leírása is mintha a 30-as évek filmvilágából lépne elő.

Külön érdekessége Szálasi szövegének a nyelve. Mert ugyanaz a Szálasi, aki nyelvteremtőnek mutatkozik a politikai nyelvben, és megteremti sajátos és egyéni szóösszetételeit („rögvalóság”, „vérvalóság”, „fajtestvér” stb.), és aki politikai beszédeiben a bonyolult körmondatokat elvágó éles tőmondatokkal operál – mintegy Mussolinit utánozva –, most színesen, saját szóösszetételei nélkül beszél. Csak elgondolkodhat az ember, hogy milyen mélyebb hatást tett volna a magyar nyelvre, ha a Szálasi-uralom hosszabb ideig tart, hogyan épült volna be mindennapos szóhasználatunkba és alakította volna ki a hungarista nyelvet, az olasz fasiszta „nyelv” és a Harmadik Birodalom nyelvének mintájára. Hogyan tanultuk volna iskoláinkban a vezér álmát, hogyan lett volna tankönyveink negyedik olvasmánya a vezér gyermekkora és boldog családja a „szeretett család” címmel. És lenne „életelvünk”, mert folyamatosan nevelnének minket egészen kis korunktól a halálig.

„Álarcának szemrésein át csillogó tekintettel figyel bennünket a történelem”. (Jurij Olesa)

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6162