KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttem, láttam, beköltöztem

Argejó Éva

A film kishíján nem készült el. Két héttel filmforgatás előtt ugyanis a Bob hurrikán majdnem szétdúlta a történet színhelyéül szolgáló csodálatos házat, melyet a filmbéli Davis épített gyermekkori egyetlenjének, Beckie-nek, hogy ott éljék le szokványos unalmas, átlagamerikai életüket. A jóravaló Beckie azonban kosarat ad Davisnek. S itt kezdődnek a bonyodalmak! A férfi bánatában megismerkedik Gwennel, a cserfes kis pincérlánnyal, aki Davis feleségének adva ki magát, beviharzik a házba, fenekestül felforgatva ezzel mindenki életét. „Légy merész!” – ez Gwen életfilozófiája, amely fantasztikus „valóságteremtő” (hazudozó) képességével párosulva olyannyira rabul ejti Davis szívét, hogy Beckie féltékennyé válik. E szerelmi háromszögben Beckie és Davis szembesülnek azzal a filozófiai mélységű bölcsességgel, hogy a számunkra legfontosabb dolgokat előbb el kell veszítenünk ahhoz, hogy igazán megkaphassuk őket. A szokványos séma szerint alakuló történetben mindenki „nyerő”: Davis egy izgalmas és kiismerhetetlen nőt kap, Gwen egy gyönyörű házat, a hozzá tartozó férfival, akit máris kóros hazudozóvá varázsolt. Beckie, a szerelmi háromszög vesztese pedig azt a számára meglepő felismerést, hogy egy érdekes, vonzó férfit kosarazott ki, nem egy saját kisszerűségében fuldokló alakot. Happy End.

Aki szereti Goldie Hawn filmjeit, az kellemes másfél órában fog részesülni – ez a filmje nem jobb s nem rosszabb a többinél. Aki viszont nem kedveli ezt a hollywoodi műfajt, az nagy ívben kerülje el a mozit, úgyis azzal az érzéssel állna fel székéből, hogy jobb lett volna, ha filmforgatás előtt az a bizonyos hurrikán mégis végigsöpör a városon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=606