KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy esküvő és egy temetés

Takács Ferenc

A BBC televízió házatáján készült mostanában néhány film, mégpedig – esztétikailag és szociológiailag tekintve – igen pikáns receptre: ezek a munkák tévé- és mozifilm között egyensúlyoznak, egyben ravasz tudatossággal táncolják körbe – hogy is szoktuk mondani? – a „közönségfilm kontra művészfilm” dilemmáját. Ilyen volt nemrégiben a Méregzsák, s ugyanilyen felhőtlen mozi, ám egyúttal rafinált kísérleti játék a BBC Channel Four produkciójában készült Négy esküvő és egy temetés is.

Felhőtlen mozi, mégpedig olyasféle, amelyet szebb időkben, a papa mozija korában magyarul filmvígjátéknak neveztek: a kommersz angol színpadi komédiára, a jól megcsinált West End-i sikerdarab olajozott masinériájára, az egyszerre barátságosan természetes, egyszerre kellemesen művi és kiszámítható cselekményvonalra épít, osztály és szexus, e két ősangol humorforrás nyelvi és helyzetkomikumát aknázza ki. Közben készséggel elismeri azt is, hogy hálás örököse annak az angol filmhagyománynak is, amely ezt a színpadi komikumot tette át a filmvászonra: a régi-régi filmkomédiának, amelyet annak idején a Balingi stúdióban gyártottak szériában, de későbbi változatoknak, akár a „Folytassa..”-filmeknek, akár Richard Lester ifjonti kedves semmiségeinek, például A csábítás trükkjének is.

Közben viszont – ahogy pereg a cselekmény, mely nem más, mint egy esküvőszéria, amelynek során a film fiatal szereplői tiszteletüket teszik barátaik mennyegzőjén, majd ugyanott megtalálják párjukat, így azután a következő esküvőn már őket esketik – a film minduntalan „félrelép”. Folyvást elsodródik a klisé mellől, odábbsasszézik a poros poénpatron útjából, csavarint a konvención és érdesen mellé-melléfúj az édeskés dallamnak. Feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül áthangolódik benne minden: nyelv és helyzet szabványkomikumában Beckett és Ionesco rémlik fel, a temetés-jelenettel – az egyik barát halálra itta-táncolta magát az egyik esküvőn – merészen megrendítő és szorongatóan költői ellenpontot kap a harsány röhej, a szexuális komikum zsigeribb hetero-homo-biszex zavarokkal és bonyodalmakkal egészül ki, de a film érzelgős mellékszólama is karcosan-franciásan szól, már-már a film noirt idézve.

Kényes egyensúly a Négy esküvő és egy temetés, pompás kommersz vigalom, de rafinált varázslat is vájtfülűeknek. Nagyszerű a fényképezés, a színészek pedig remekelnek. A filmnek ez az utóbbi erénye a magyar szinkronstábnak is szemlátomást (pardon, fülhallomást) szárnyakat adott: az ezúttal remekbe sikerült magyar fordításból Tordy Géza és társai az évtized szinkronját komédiázzák össze. (Létezik még szinkronfesztivál-nagydíj ebben az országban?)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=411