KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Lichter Péter: A láthatatlan birodalom

A menekülő test

Nagy V. Gergő

Lichter Péter kísérleti filmes könyve informatív és olvasmányos.

 

Egy békebeli szemléletű, vaskos filmtörténet (Nemes Károly: A filmművészeti avantgarde története), kettő darab kötet a Balázs Béla Stúdió tevékenységéről (Kádár Anna: „Körberajzolni a tűz árnyékát”; BBS 50), meg Peternák Miklós máig friss szellemű szöveggyűjteménye (F.I.L.M.) – nagyjából ezek (továbbá Bódy és Erdély kötetei) jelentik a kísérleti filmről szóló diskurzust a magyar antikváriumok dohszagú polcain. Ehhez a megindítóan apró csoportosuláshoz csatlakozik most a fiatal Lichter Péter könyve, aki a filmkészítői munkája mellett már majd’ tíz éve hősies háborút folytat az avantgárd filmek népszerűsítéséért – és ennek a cinefil harcnak az eddigi eredményeit (jobbára a Filmvilágban és a Prizmában publikált cikkeket) gyűjti egybe ez a karcsú, elegáns küllemű könyv.

A láthatatlan birodalom szövegei makulátlanul közérthető modorban vezetnek be az experimentális film felettébb egzotikus világába, amelynek – mint kiderül – éppúgy megvannak a maga visszatérő témái és neuralgikus kérdései (mindenekelőtt az, hogy miként is kellene elnevezni az efféle „történetnélküli” filmeket), mint a megkerülhetetlen klasszikusai és aktuális sztárjai Stan Brakhage-től Peter Tscherkasskyig.

Lichter nem csupán az ismeretterjesztés célját teljesíti, hanem – már a témaválasztások önkényessége révén is – afféle személyes kánont kínál elénk, amelyben egymás mellé kerül Hans Richter és OJOBOCA, kiemelt figyelmet kap a found footage film, de a horizont egészen Terrence Malickig és a hollywoodi tömegfilmig terjed (a fantasztikum és a kísérleti film kapcsolatát vizsgáló fejezet a kötet csúcspontja). És éppen Malick jelenléte mutatja, hogy ez a láthatatlan birodalom korántsem annyira elszigetelt gettó a kortárs filmkultúrában, mint amelynek elsőre tűnik.

Már csak azért sem, merthogy – ahogy Lichter többször is kiemeli – az avantgárdot nagyban definiáló jelentésnélküliség és öncélú érzékiség nem csak erre a jól körülhatárolható hagyományra és filmtípusra jellemző, hanem lényegében minden film egyik aspektusát jelenti. Hiszen minden filmben van „valami megragadhatatlan attrakciós jelleg, amely az ősfilm naiv csecsemőkorához vezet vissza”; „minden film (…) legmélyebben azokkal az eszközökkel hat ránk leginkább, amelyeket a nyelvvel csak sután lehet körbeírni” – tehát minden filmnek van egy nem-narratív, pusztán érzéki és ekként verbalizálhatatlan rétege, és a mozgókép különleges hatása alighanem éppen ezzel függ össze. Ez a láthatatlan és verbalizálhatatlan izgatja Lichtert, és ebben a könyvében ehhez próbál megfelelő nyelvet találni – méghozzá a filmszakírói köznyelvből kiindulva. Az ELTÉ-n doktoráló szerző mindenekelőtt a filmtörténet szempontrendszerével közelít a tárgyához, ugyanakkor a filmelemzések során légies metaforákkal és költői hasonlatokkal írja körül a mozgóképek hatását – így a prózája modalitását leginkább a mintha határozza meg. A láthatatlan birodalom tehát a tárgya révén (és annak önreflektív logikájához igazodva) magára a kritikai nyelvre is ráirányítja a figyelmet – és legkivált arra, hogy filmek érzéki aspektusát milyen korlátozottan tudja megragadni a konvencionális szakírói eszköztár, jóllehet éppen ez volna a filmkritika egyik eminens feladata.     

Lichter könyve tehát nem csak a filmkultúra ismeretlen vidékéről tudósít olvasmányos modorban, hanem valamiféle esszenciálisan filmszerűről mesél az avantgárd filmen keresztül – és ez a kötet (amire egyébként az ismétlések és a lapszusok miatt ráfért volna a gondosabb szerkesztés) ezért mutat túl a kísérleti filmkultúra népszerűsítésén. A láthatatlan birodalmat olvasva világosnak tűnik, hogy a filmélmény illékonysága és megragadhatatlansága nem csupán az avantgárd egyik sajátos minősége (lásd Stan Brakhage és Bruce Baillie lírai filmjeit), hanem mindenféle filmtapasztalat jellegadó tulajdonsága is: a film teste, ahogy Raymond Bellour fogalmazott, „egy menekülő test”, és erről az eltűnésében, megfoghatatlanságában erotikus testről mesélnek Lichter lelkesült mondatai.

 

Scolar Kiadó, 2016.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13071