KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A világ legjobb apukája

Varga Zoltán

World’s Greatest Dad– amerikai, 2009. Rendezte: Bobcat Goldthwait. Szereplők: Robin Williams, Alexie Gilmore, Daryl Sabara. Forgalmazó: Ablo. 96 perc.

Nehéz elhinni, hogy a Rendőrakadémia-széria talán legkreténebb figurájával, a tagolt beszéddel hadilábon álló, punkból lett zsaru szerepével feltűnt komikus, Bobcat Goldthwait negyedszázad elteltével olyan filmmel jelentkezik íróként és rendezőként, mint A világ legjobb apukája. Goldthwait műve – a 2009-es év Sundance-slágere – egy ritka és módfelett nehéz műfaj eminens példája. Tragikomédia, amely középiskolai közegben fürkészi a kettős mércét és a képmutatást, mérlegre téve kegyelet és megcsúfolás, elismerés és mellőzöttség, megalkuvás és lelkiismeret kérdéseit. A szülőként és udvarlóként is kínosan pipogya Lance költészettanár, akinek életét hamvába holt írói karrierje és egy döcögős románc mellett kamaszfia keseríti meg: a tahóságban aligha felülmúlható Kyle a suli szégyene, aki nem mellesleg önveszélyes maszturbálási szokásoknak hódol. A tragédia bekövetkeztével az öngyilkosságnak beállított baleset bizarr módon Lance szakmai és privát sikereinek fölíveléséhez vezet, ami végül választás elé állítja őt. Goldthwait kiválóan egyensúlyozik a halottkultuszra épített és lassan eszkalálódó fekete humor, illetve a valóban szívszorító pillanatok között (talán csak a finálé lassított felvételeivel csúszik el picit), és zavarba ejt azzal, hogy milyen simán kapcsolja egybe a kamaszszorongások és az érett (avagy kiégett) felnőttvilág problémáit – miként az elmélázó, csendes beállítások ugyancsak megférnek kifejezetten klipszerű szekvenciák mellett. A legnagyobb telitalálat mégis Robin Williams játéka, amely nemcsak korábbi remekléseit (Holt költők társasága; Sötétkamra) idézi önreflexíven, de finomságában is etalonnak mondható.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10554