|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA veszettekKovács Marcell
The Young Savages – amerikai, 1961. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Dina Merrill, Edward Andrews. Forgalmazó: Fantasy Film. 100 perc.
John Frankenheimer neve nálunk leginkább a Ronin révén ismert, holott a hatvanas évek amerikai mozijának meghatározó rendezőjéről van szó, aki kemény és keserű akciófilmjeivel előkészítette a terepet az új-hollywoodi generáció vadulásának. Akár paranoiás politikai thrillert (A mandzsúriai jelölt; Hét nap májusban) forgatott, akár a férfibüszkeség kegyetlen drámáját (Vándorlepkék; Törvénysértő seriff), netán egyszerre a kettőt (Másolatok), nagyhatású, maradandó film került ki a keze alól.
Frankenheimer e korai rendezésének megjelentetésével a honi DVD-forgalmazás súlyos adósság törlesztésébe kezdett. A veszettek ugyan még nem tartozik az életmű kiemelkedő darabjai közé, de már magán viseli a rendezőzseni markáns stílusjegyeit. Annak a korszaknak a lenyomata, amikor a hollywoodi filmekben a látványt a televíziós technikák megjelenése, a tartalmat pedig a társadalmi problémák nevelő célzatú megfogalmazása jellemezte. Frankenheimer a televíziózásból érkezett, a még élőben közvetített tévéjátékok hatékony, egyszerre mindent mutatni akaró képi világát költöztette a moziba a szűkös műtermi belsők és a hátteret is látni engedő nagy mélységélességű lencsék alkalmazásával. A veszettek ezt a tévés hagyományt már a későbbi akciófilmes törekvésekkel keveri. A nagyvárosi erőszak témáját latin-amerikai és olasz bevándorlók bandáinak háborúja kapcsán járja körül, egyszerre tárgyalótermi dráma és utcai akciófilm. Érezhetően a Tizenkét dühös ember sikere ihlette, de az emberbarát üzenet a logikai bukfencek és a konfliktusok felületes bemutatása miatt kevésbé meggyőző, mint Lumet filmjében. Bravúrosan fényképezett, felkavaró erőszak-jelenetei azonban garantáltan mély nyomot hagynak mindenkiben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1888 átlag: 5.44 |
|
|
|
|