KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Atomcsapat Power Rangers

Hungler Tímea

A Földet – hála az amerikai filmgyártás termékeny fantáziájának – újabb végveszély fenyegeti.

A felettébb előnytelen megjelenésű elvetemült Ooz ugyanis a gyanútlan építőmunkások segédletével kiszabadult tojásából, ahová több ezer évvel ezelőtt zárta be a nem kevésbé megnyerő külsejű, de annál jobb szívvel megáldott Zordon.

Ooz egyedülálló képessége, hogy málnaszínű testváladékaiból futószalagon tudja gyártani a Gonosz különféle allegorikus megjelenési formáit. A vezetésével bolygónk elpusztítására törő hadsereg válogatott díszes társaság. Van itt kérem minden: csápos mangalica, emberarcú varjú, ormányos kőhumanoid, megelevenedett ősküllőcsont, zombie-vá tett szülő. Varjakból mindjárt egész csapat.

Nyugtalanságra azonban semmi ok! Az Atomcsapat felmentőserege, a hat álomtinédzser kung-fuzik, ejtőernyőzik, görkorcsolyázik, ha kell, (varjú-)embert is öl. Zordon ősi ereje velük van.

„Mindannyiunk lelke mélyén egy állat lakik” – hangzik a végső leszámoláshoz készülődő tinédzsereknek szánt hadi tanács az opusz vége felé. Ezzel a kijelentéssel akár egyet is érthetünk. A film után már a miénkben is.