|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÁrnyékokVajda Judit
Senki – macedón-német-olasz-bolgár-spanyol, 2007. Rendezte és írta: Milcho Manchevski. Kép: Fabio Cianchetti. Zene: Ryan Shore. Szereplők: Sabina Ajrula (Dr. Vera Perkova), Filareta Atanasova (Gordana), Salaetin Bilal (Gerasim), Dime Ilijev (Ignjat Perkov), Vladimir Jacev (Dr. Shishkin). Gyártó: Blue Eyes Fiction / Camera / Classic / Senka DOOEL / Tornasol. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 120 perc.
Egy szokatlan kitérő után (lásd a Dust című, részben az Egyesült Államokban, sztárokkal forgatott westernt) Milcho Manchevski macedón rendező visszatért első nagyjátékfilmje, a díjakkal elhalmozott költői kirakósdi, az Eső előtt hazai közegébe. Ezúttal azonban újabb műfaji próbálkozásnak lehetünk tanúi: Manchevski a horrorral és a természetfeletti thrillerrel kacérkodik. Ugyanakkor az Árnyékok nem nélkülözi a költészetet és a kirakósjátékot sem, mivel elvileg olyasféle rejtélyfilmről van szó, melynek nyitjára a nézőnek magának kell rájönnie. Ennek értékéből sajnos sokat levon, hogy „a nagy titok” már a legelső perctől kezdve világos (és nem csak azoknak, akik látták a Hatodik érzéket és/vagy néhány epizódot a Szellemekkel suttogóból), ezután pedig értelemszerűen sorjáznak a kitalálható fordulatok.
Az Árnyékoknak ráadásul elég rossz a ritmusa is: túlbeszélt, önismétlő, emiatt pedig – a kezdetben biztatóan fojtogató hangulat ellenére – a feszültséget is nélkülözi. A zsánerfilmes bakik mellett a film sajnos a szerzői film frontján sem kápráztatja el a nézőt: néhány nyom (a lakásbelsőkben játszódó jelenetek Polanski Iszonyatát idézik), utalás, szimbólum után (sokatmondó például a főhős, a szörnyű autóbalesetet túlélt fiatal orvos kereszt- és beceneve is: előbbi a halottaiból feltámasztott Lázárra, utóbbi – Lucky – a szerencsére utal) sehova sem fut ki – megoldása csak a horrormese végére tesz pontot, egyebekben hiányok maradnak benne, a tanácstalan nézőben pedig kérdések.
Manchevski alkotása tehát egyik oldalról nélkülözi a ritmust, a feszültséget és a rejtélyt, másik oldalról pedig a markáns szerzői stílust. Némi vigaszt néhány, formai megoldás nyújthat: Fabio Cianchetti operatőri munkája, aki gyönyörűen fényképezte a macedón tájat és Ryan Shore fesztiváldíjas zenéje, aki olyan dallamot komponált a filmhez, mintha abban sokatmondó, rejtélyes, jelentős és végül katartikus események történnének. De szép is lenne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1067 átlag: 5.58 |
|
|
|
|