|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA bárányok harapnakTüske Zsuzsanna
Black Sheep – új-zélandi, 2007. Rendezte és írta: Jonathan King. Kép: Richard Bluck. Zene: Victoria Kelly. Szereplők: Nathan Meister (Henry), Danielle Mason (Experience), Peter Feeney (Angus), Tammy Davis (Tucker). Gyártó: Live Stock Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 87 perc.
A 90-es évek elején Peter Jackson bábáskodott egy felejthetetlen, véres-bájos poronty, a Hullajó születésénél, ami a zombifilm és a vígjáték szerencsés nászának gyümölcse volt. A rokonok listája azóta bővült, például 2004-ben a csodagyereknek minősülő, ember-zombi központú Haláli hullák hajnalával (Shaun of the Dead), vagy ugyanabban az évben, a kergemarhakórra reflektáló vérteheneket felvonultató Halott hússal (Dead Meat), idén pedig világra jöttek a Jackson-féle szumátrai patkánymajom valódi tejtestvérei, a hófehér báránybőrbe bújt zombik.
A bárányok harapnak ugyancsak Új-Zélandhoz kötődik és legalább annyira hangsúlyos benne az autentikus kultúrközeg, mint műfajtársainál az unalomba és monotóniába süppedő angol kertváros vagy éppen a halálos kór fenyegette ír vidék. Főhőse, az elárvult Henry bátyja ridegtartása révén maradandó, traumatikus élményt szenved el gyermekkorában, amitől súlyos juhfóbiája alakult ki. Néhány év elteltével hazatér, hogy leküzdje félelmeit, ehelyett azonban – egy mutáns báránybébi egyetlen harapása nyomán – a vidéki vérvalóság legvadabb rémálmaira tripláz rá. Ahhoz, hogy végre férfivá érjen, nemcsak elvetemült és becsvágyó bátyjával kénytelen felvenni a harcot, de egy csattogó állkapcsú, zombi birkahordával is.
Az első filmes Jonathan King a fergeteges alapötletből adódó lehetőségek okos felhasználásával maradéktalanul kiaknázza a kicsattanóan zöld, új-zélandi legelőkön jámboran vegetáló bárányok és az agyatlan, falánk élőhalottak közt feszülő ellentéteket és párhuzamokat. A gonosz alterego birkák megteremtését a trendhez képest dicséretesen minimális eszköztárral képes sikerre vinni: némi hagyományos speciális trükkel, valamint az elkoptathatatlan Kulesov-effektus újraélesztésével – és persze sziporkázó humorral, méltó leszármazottat teremtve ezzel 1992-es, kultikus elődjének.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1311 átlag: 5.46 |
|
|
|
|