KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Kis hal

Tosoki Gyula

Little Fish – ausztrál, 2005. Rendezte: Rowan Woods. Szereplők: Cate Blanchett, Sam Neill, Hugo Weaving, Dustin Nguyen. Forgalmazó: Warner Home Video. 114 perc.

Az ausztrál művészfilmes színtér egyik reménysége a lét árnyékos oldalainak feltérképezésére esküdött Rowan Woods rendező, akinek a Fiúk című munkáját követő második mozija Sidney hírhedt külvárosába, a jelentős vietnami populációja miatt Little Saigonnak becézett és a heroinisták Paradicsomaként ismert Cabramattába kalauzol. A hősök az elviselhetetlenül könnyű lét rabjai, kiugrott és a szer szorításából szökni képtelen, szerencsétlen és még szerencsétlenebb emberek. A középpontban az anyagtól való megszabadulása után nagy reményekkel új életet kezdő, idővel néhány illúzióval szegényebb és néhány vaskos tapasztalattal gazdagabb harmincas Tracy áll, Woods az ő kapcsolatait bemutatva vázol képet az ausztrál anyagosok mikromiliőjéről.

Bár olykor közhelyekbe is belefut, egészében véve izgalmas a mozija. Egyfelől hozza a kortárs művészfilmektől elvárható kötelezőket (mélydrámai színészi játék, elliptikus szerkesztés, minden ízében kigondolt, stilizált képi világ), másfelől műfaji elemeket is beemel: a Tracy egyik patronáltjaként feltűnő, lecsúszott rögbicsillagnak Sidney drogbárójával folytatott homoerotikus viszonyát taglaló epizódok melodrámai színezetűek, a főszereplőnőt megvezető alakok konspirációs technikáinak bemutatása pedig a thriller felé tereli a filmet.

Az Ausztrál Filmintézet részéről 13 díjra jelölt Kis hal nagy erénye az A-ligás (Hollywodban is jegyzett nevekből álló) színészgárda minőségi teljesítménye, továbbá a markáns vizuális megoldások. A kábult zöldekkel, temetői kékekkel és macskajajos sárgákkal megfestett világ képei jó időre beleégnek a néző agyába.

Extrák: interjúmorzsák a rendezővel, a forgatókönyvíróval és néhány színésszel; előzetes.