KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse

Vörös Adél

Pirates of the Caribbean: Dead Man's Chest – amerikai, 2006. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: Ted Elliott és Terry Rossio. Kép: Darius Wolsky. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Johnny Depp (Jack Sparrow), Orlando Bloom (Will Turner), Keira Knightley (Elizabeth Swann), Jonathan Price (Weatherby Swann kormányzó), Jack Davenport (Norrington), Bill Nighy (Davy Jones). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált, 150 perc.

 

Faláda billeg a tengeren. Hirtelen valami lyukat tör a deszkába, kéz bukkan elő, aztán gyanakvó tekintet. Jack Sparrow kapitány visszatér… A frappáns indítás ráhangolja a nézőt, hogy talán megint elvarázsolják. És valóban. Gore Verbinski három évvel ezelőtt életet lehelt a kosztümös kalandfilm holt műfajába, nem is akárhogy. A foghíjas-akcentusos Johnny Depp most újabb kalandra „invitálja” a szerelmespárt, természetesen ismét saját céljai érdekében (a folytatás rejtélye, hogy Depp ismét a meglepetés erejével hat az egyre kifinomultabban elvadult – esetében helytálló a paradoxon – Jack Sparrow kapitány szerepében).

Akárcsak a 2003-as első részben: szinte nincs mesei alapmotívum, ami hiányozna A Karib-tenger kalózaiból, mégsem zsong a fejünk, legfeljebb kapkodhatjuk a fordulatos történet láttán. A folytatás is dicséretre méltó, sőt, vizuális ötletességben, látványosságban felül is múlja előzményét. Mert a néző hálás azért, hogy a technikai apparátus fejlődésével a készítő fantáziájának nem szabhat határt semmi. Eljött az ideje, hogy a hollywoodi mesemondók valóban olyannak láttathatják a mesét, mint amilyennek megálmodták. Egy percre sem kételkedünk: tényleg óriáspolip kebelez be hajókat, tényleg szakadék felett hintázik a fogolykalitka, és valóban guruló óriás malomkeréken zajlik a kardpárbaj. De igazán a szellemes és eredeti ötletekkel – például a vágyott dolog felé mutató iránytűvel – költözik élet a mesébe, a forgatókönyvíró Ted ElliotTerry Rossio-párosnak (a Shrek íróinak) köszönhetően. Ugyanazt csinálják most is, mint a Shrekkel: tudják, mi az érték, meg azt is, mire van szükségünk, fogják hát a klasszikus mesét és a jelenhez adaptálják: könnyedén, játékos humorral.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8707