|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKisiklottakDercsényi Dávid
Charles Schine-ról mindent elmond, hogy mindenki csak Charlie-nak hívja: a lúzerközeli létet már csak ezáltal is megtapasztaló férfi nincs könnyű helyzetben: a lánya súlyos cukorbeteg, a munkahelyén problémák gyötrik, szóval a középosztály átlagos kínjainál némileg több lett neki kimérve. Ráadásul egyszer enged csak a kísértésnek, azaz egy álomnő csábításának – és egy zsarolássorozatba torkolló rablótámadással rögtön kezdetét veszi a bűnhődés. Charlie körül bezárul az ördögi kör, a férfi egyre mélyebbre süllyed, egyre több mindent áldoz fel a látszatért. A végkifejlet aztán annyi csavart és fordulatot hoz, hogy még a mozivécében is várnánk egyet.
Különös egyveleg ez a film, thrilleres és krimivonásokat gyúrtak egybe az alkotók, és persze a társadalmi problematika is jelen van. Ez az eklektika azonban nem elég erős ahhoz, hogy igazi dráma lehessen. Bár Clive Owen jól hozza a Russell Crowe-szerű sodródó-vesztes figurát, az alkotók nem merték megkockáztatni, hogy az ő egyéni drámájára koncentráljanak. Így aztán hidegvérű bosszúálló lesz a végére az addig dicséretesen erőtlen, erélytelen férfiből: Cassavetes helyett Charles Bronson.
A rugalmasságára annyira kényes Hollywood most visszahőkölt, mint mostanában annyiszor; úgy tűnik, most a profitra ügyelő betonvédelem az aktuális taktika.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1139 átlag: 5.62 |
|
|
|
|