|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMennyei királyságVízer Balázs
A Mennyei királyság érdemtelenül hamar fog eltűnni a süllyesztőben, két okból is. Ezek közül a kevésbé fontos, hogy különösebb hírverés nélkül bukkant fel, a döntő azonban az, hogy nincs kellő mélysége, amit pedig mondani akarna a korról, az egyáltalán nem illik a történethez – így az javarészt érdektelen marad.
Pedig a Mennyei királyság mást érdemelt volna, kicsit több figyelemmel és érzéssel nagyon jó filmet lehetett volna csinálni belőle. A patkolókovácsból pár hét alatt a jeruzsálemi latin királyság vezérévé váló fiatal Balian történetében minden elem ott van egy igazi hősi eposzhoz, csak éppen az egésznek semmilyen mélysége nincsen. Hősünk gáncstalan lovag, született vezér, nem csoda, hogy a szentföldre érkezve akarata ellenére olyan karriert fut be, hogy ő maga is beleszédül, pedig nem akart mást, mint kis termékeny földterületet és lelkének nyugalmát. A gaz templomosok azonban olyan háborút szítanak a békés muszlimok ellen, amit nem lehet megnyerni, Balian célja tehát a tisztes vereség és a dicső kivonulás lesz. Nehéz dolog nem rögtön Irakra asszociálni!
Látszik, hogy Ridley Scott most teljesen otthon van a gyönyörűen fotózott, nagyléptékű akciójeleneteknél. De minden más össze lett csapva, Scott pedig olyan magasságokba emeli különben szimpatikus főhősét, hogy közben sem időnk, sem lehetőségünk nincs rá, hogy megismerhessük, és ezáltal kicsit is érdekessé váljon, hogy mi történik vele. Különben tényleg szép és izgalmas mesét látunk, olyat, mint amilyeneket még a hatvanas években csináltak, persze azzal a politikailag korrekt, de szájbarágós csavarral, hogy néha a Jónak pont a Rossz oldalán kell egy másik Jó ellen küzdenie, mert akkor ilyen volt a világ, de most már okosabbak és demokratikusabbak vagyunk ahhoz, hogy mindezt átláthassuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2285 átlag: 5.41 |
|
|
|
|