|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
TévémoziÖtcentes moziKarcsai Kulcsár István
Az irodalom a színház történetére, múltjára illő tisztelettel, némi meghatott emelkedettséggel emlékezünk. A mozinak ezzel szemben csak legendája van, kicsit groteszk, enyhén megmosolyogni való, ám mégis küzdelmes múltja. Ezt a hangulatot, a „régi idők mozija” korszakát jól ismerjük Steno filmjéből, Mándy kötetéből. Peter Bogdanovich az Ötcentes moziban az ősforrásig nyúl vissza, az 1910-es évekig, mikor ez a régi mozi virágkorát élte. Szerinte Amerikában „az aranyláz után a mozi volt az utolsó nagy kaland”. Mint a magyar tévében is nemrégiben sugárzott Papírholdban, Bogdanovich ebben a filmjében is kellő érzékkel adagolja a komédiát és a nosztalgikus mozzanatokat, de ezúttal a burleszk stílus is jelentős szerepet kap, ami szintén kedves műfaja a rendezőnek. Főleg a film utolsó harmadában emelkedik meg a két cselekményszálon indított történet, de addig is sok mulatságos dolog történik, méghozzá olyan kiváló színészek előadásában, mint Ryan O’Neal és Burt Reynolds, akik pontosan érzik a múltidézésnek a komikum és a nosztalgia határán mozgó stílusát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1176 átlag: 5.48 |
|
|
|
|