|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVállalom, főnökLoránd Gábor
Gyanakszom. Egyre inkább. Arra, hogy jó néhány filmvígjáték-rendezőt beoltottak. Antikomédia-vakcinával. Magyarul, valami olyan anyaggal, amely gyorsan és hatásosan elpusztítja a szellemet, humorérzéket, eredetiséget, ötletet és fondorlatot, a felszabadult mókázó és gegcsináló kedvet. Cserébe hátrahagy utóhatásként némi gyomorbeteg mélabút, fáradt-erőltetett kényszervigyort, fád izzadtságszaggal parfümözve. (Mindezt aztán megkapja a gyanútlanul szórakozni vágyó mozinéző.) Magára az oltás tényére nincs bizonyítékom: fenti kijelentésre az piszkált fel, hogy rövid időn belül a negyedik nagyon rossz csehszlovák filmvígjátékot ültem végig – ebből kettő Schulhoffé… A Jó leszek, nagypapa rendezője ezúttal egy vállalati és magánélet-szálakból összezavart történettel lep meg bennünket. Egy nagy ipari cég két munkaügyise igen ravasz trükkökkel új dolgozókat „csábít”. (Kihasználva a kiszemelt munkaerő magánéleti problémáit, aki mi mást tehet: munkahelyet változtat. Mellesleg jóval több fizetésért.) A kerítő hadműveletek során hőseink is bonyodalmakba keverednek, kapnak is néhány pofont saját nejüktől. Nagyjából ez a lényeg, egyébként minden ismerős. Csak éppen nincs az az átlagos, jól ismert élethelyzet a valóságban (féltékeny asszony-, szenilis anyós-, csábuló munkaerő-sztori stb.…), amely ne mutatna fel több eredetiséget, mint ez a nagyon másodlagos filmecske, mely színes technikával készült ugyan, de így is szürkébb, mint egy kormos város hajnalban, őszi esőben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 906 átlag: 5.36 |
|
|
|
|