|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVálaszút előttTótisz András
Szerencsére a kommunista lány sokkal csinosabb a lövöldöző anarchista nőnél. A jóléti társadalmat jelképező szőke valaha igen szép lehetett, de ma már nem az igazi.
A három nő: három életút, cél, stílus, és mivel mind a három lehetőség nyitva, áll – a film az NSZK-ban játszódik – hősünk előtt, ő mindhármat kipróbálja. A nőket is, és az életformákat is.
De méltánytalan volna csak ennyit mondani, ez a film ennél jobb. A terrorista lány volt szeretője ma jól menő ügyvéd, egykori barátnője hivatalos védője. A közkedvelt üdülőterület katonai támaszponttá alakítása körül dúló harcok valóban lehetőséget adnak arra, hogy az alkotók fölvessék korunk alapkérdéseit. Vajon meddig terjed a demokrácia türelme? Mit tehet a demokráciában bízó és játékszabályait elfogadó polgár, ha csendes tiltakozása hiábavaló. Mit ér ehelyett – a jól szemmel tartott anarchista fiatalok pisztolya, a kommunisták unalmas filmvetítése?
Izgalmas és hiteles – időnként – a Válaszút előtt, aztán – mint bábu mögül a játékos – felbukkan a mondanivaló és a jellemek sablonja. Ez okozhatja, hogy a kérdéseket, s a hős választását nem tudja megválaszolni a film.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 921 átlag: 5.68 |
|
|
|
|