|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEgy holland Jáva szigeténBáron György
A film alapjául szolgáló könyvet – a holland Multatuli (valódi nevén: Edward Douwes Dekker) Max Havelaar című regényét – Sigmund Freud a világ tíz legnagyobb regénye közé sorolta. A filmet nézve nehéz megértenünk a modern lélektan atyjának lelkesedését. Fons Rademakers kétrészes, lassú hömpölygésű történelmi tablója nem tartozik a világ tíz legjobb filmje közé. Sőt, ez a holland alkotás a világ igen nagy számban előállított rossz filmjei közé tartozik, s alighanem Freud sem találna benne különösebb szellemi izgalmat.
A történet a múlt század derekán játszódik, a holland gyarmatbirodalom gyöngyszemén, Jáván. A címbeli „egy holland” liberális elveket valló gyarmati főtiszt, akinek minden civilizációs igyekezete megtörik a helyi korrupt törzsi vezetők és az őket támogató fehér helynökök ellenállásán. Hősünk végül illúzióitól megfosztva távozik a szigetről. A film körülbelül olyan iskolásán unalmas, ahogy az a felidézett történet alapján elképzelhető. Szép óceáni tájakat látunk, tiszta tekintetű kisgyerekeket, munkában megtört öregeket, kegyetlen és agyafúrt elnyomókat. A helyi és hollandus elnyomók mulatoznak, esznek-isznak, míg a javai parasztok keményen dolgoznak és nyomorban tengődnek. Mintha jóindulatú, bár kissé bugyuta tankönyv-illusztráció peregne a szemünk előtt, mely a gyarmatosítás hátrányait példázza. Annak a felnőtt nézőnek azonban, aki mindeme hátrányokról régóta amúgy is meg van győződve, ez a színes, kétrészes közhelyparádé csekély szellemi felüdülést kínál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1026 átlag: 5.47 |
|
|
|
|