|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz ifjúkor forró éveiArdai Zoltán
Avagy: egy szerb ifjú kalandjai a polgárháborús Turkesztánban. A főhős az első világháború frontharcaiból vetődik a szovjethatalom szolgálatába. Sajnos, végül egy sátáni, turbános alak fegyvere leteríti. Meg kell halnia a győzelem küszöbén, de a haldoklás képsorai nem engedik a nézőnek, hogy nagyon bánkódjék, már csak azért sem, mert a legény mintha csupán a „forró életévek” méltó árát fizetné meg.
Az időjátékkal és a sok vérrel furán ügyetlenkedő rendezés több helyütt őszintén naiv, s ez frissecske légkört ad a filmnek. Hogy a történelemről mond-e valami érdemlegeset, arra jobb nem figyelni, ellenben izgalommal nézhetjük, mire jut a nehéz helyzetekben próbált barátság és a szerelem ebben a történetben. S aki megfelelő hangulatban van, a moziban néhány pillanatra elhiheti: egy délszláv körtánc az egész élet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1202 átlag: 5.4 |
|
|
|
|