|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAki mer, az nyerPeredi Ágnes
A mesét mindig szeretjük. Szeretjük elhinni, hogy a jó, mondjuk az ifjú királyfi, ezer veszélyen át is győz. Az pedig cseppet sem baj, hogy a királyfi történetesen favágó brigádvezető a tajgában, és helikopteren közlekedik. Ettől még tökéletes mesehős. Délceg és szőke, ereje rettenthetetlen, s csibészes derűje magával ragadó. Bárkit meggyőz arról, hogy neki minden sikerül, mert mindent mer. Szandálban mászkál a hóban, ki mer állni versenyre a zsonglőr ügyességű kanadai favágókkal, ki mer ugrani a száguldó helikopterből, de ez még mind hagyján!
Meg meri mondani, ha valaki rosszul dolgozik, mer példát mutatni és mer igazat mondani egy lakkozó, demagóg tévéműsorban. Tisztasága, hite és ereje akkora, hogy a ráomló fa megáll a levegőben. Egyszóval vidámak lehetünk.
Valami mégis kedvünket szegi. Nem az, hogy a tempó időnként lelassul, hogy hellyel-közzel dalra fakadnak, amikor a néző enélkül is egész jól ellenne, még az sem, hogy a szereplők kissé szabványszerűek – egy mesében ez mind megbocsátható. Csak hát – kilépve a vetítőteremből kénytelenek vagyunk belegondolni a mese igazsága és a valóság közötti különbségbe.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2198 átlag: 5.45 |
|
|
|
|