|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEgy szerzetes szerelmeGáti Péter
Modern, filmes legenda-rekonstrukció Dorotej orvos-szerzetes 1300 körül játszódó története. Historikus és kalandos ez a film, anélkül, hogy a látszatigazságoknál és -jelenségeknél mélyebbre hatolna. Csupán a történelemkönyvek „középkor”-fejezetének illusztrációját nyújtja a nézőnek. Feltűnnek – a tanultakkal egyezően – a korszak két társadalmi osztályának reprezentánsai. Az igénytelen paraszti életet élő földesúr – hűbéreseivel, obligát várával és hervadóan szép, boldogtalan feleségével –, és a röghöz kötött, a pallosjognak kiszolgáltatott szerencsétlen jobbágy. Nem feledkezik meg a rendező az egyházról sem, fontos hangulati szerepet szán a misztikus légkörű kolostorok bemutatásának. Legendaszerűen befejezett jellemek, előre kitalálható és logikailag levezethető konfliktusok irányítják Dorotej sorsát. A füvekkel gyógyító barát a Jó inkarnációja, született humanista, és megjelenítése nem nélkülöz bizonyos krisztusi képzettársításokat sem. A szép tájakon megelevenedő üres egyházi liturgiák és világi események hol naturális ábrázolásban, hol meg légies emelkedettségben mind a sötét, nyers, de szenvedélyes középkort hivatottak dokumentálni. Az ugyancsak emberi alakot öltött ősgonosz megakadályozza a harmónia és a boldogság eliziumának eljövetelét. Mert győz a rossz, s mert – ebben a filmben – ilyen egyszerű a világ. Mindezen szellemi és rendezői igyekezet ellenére a filmnek nem sikerült hitelesen felidéznie a középkort, s épp ugyanez okból kortalan értékei sem lehetnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1302 átlag: 5.62 |
|
|
|
|