KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Finom kis bordély

Bérczes László

 

Mostanáig azt hittem, hogy semmit nem tudok a 20-as évek Prágájáról. Ennek tudata nem okozott különösebb megrázkódtatást, az ember univerzális tudatlanságának tengerében végülis csak egy cseppről van szó. De végigüldögélvén Václav Mătejka filmjét halvány önbizalmam támadt. Az újabb és újabb képekkel a magabiztos mindentudás illúziója költözött belém. Hiszen ezt én is tudom! Ártatlan örömömet azonban belengte valami fárasztó, langyos unalom. Lassan, szomorúan, önkritikusan be kellett látnom: nem én tudok sokat, Mătejka nem mond semmit. Ismerem már ezt a filmet máshonnan.

Évek óta jönnek szembe a filmek a századforduló szecessziójával, magányos utcai lámpáival, félhomályos, puha szobáival, fülledt-fojtott erotikájával, pezsgőző-kártyázó úriembereivel, fáradt dizőzeivel, a korrupció hálójában vergődő naiv kisembereivel. Egy közülük a Finom kis bordély. Nem jobb és nem rosszabb, olyan, mint a többi. A rendező egyébként tudja a mesterséget – ami nem mondható el az ötlettelenül közreműködő operatőrről –, sőt Mătejka több filmre elegendő története is van. Prága környékén szolidan bújik meg egy titokzatos kastély, neve „Riviera”. Elegáns urak múlatják itt az időt, ahogyan a Madame fogalmaz: „A társadalom java merít itt erőt az újabb harcra”. Nem kis fába vágja hát a fejszét az új egyenruhájában büszkén feszítő jámbor kerületi rendőrfelügyelő, amikor az erkölcsök megtisztításáért száll harcba. Természetesen kicsorbul a fejsze, és a megtört szívű felügyelő a morál mártírjaként portássá lefokozva segíti be a miniszter urat a finom kis bordélyba. Ez a történet csak egy epizód. Ebben a filmben ugyanis epizódok vannak, amelyek elfelejtődnek, marad a revü, a tetszetős zenés film. Mătejka igazából ez érdekli. De hogy minket is érdekeljen a filmje, álságból nyakonönti kopott és múltidejű társadalombírálattal.

És ha akarjuk, még azt is elhisszük, hogy ismerjük a 20-as évek Prágáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6282