|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMicsoda csapat!Turcsányi Sándor
Patafüst: hamar oszló homály baseball bikák bágyadt galoppjának nyomában. Most lányok, asszonyok: baseball libák. Ez sem pipafüst.
Míg hős fiaik a tengeren túl, a világháborúban, hős lányaik a sportpályán, addig a kripli mozibajárók a nézőtéren gyötrik magukat. Az első összamerikai női baseball bajnokság szép, igaz történetét, ím megismerhetjük mi is. Képedj, rettenj, ostoba hímsoviniszta, a nő is bika. (Sőt.) Akinek még ma is természetesebb a vízipólózó delfin, a hokizó mackó, mint a női kalapácsvető, jégkorongozó, hát másfél óráig szégyellheti magát.
Van western, van road movie, van sportfilm. Van női western, női road movie, női sportfilm. (Olyan ez, mintha lenne vécé és női vécé.) A legképtelenebb ostobaság az ilyen típusú filmek kapcsán – mint legutóbb Thelma és Louise esetében – feminizmust kiáltani, mikor pontosan az ellenkezőjéről van szó. Az amerikai film már számtalanszor kiderítette s bebizonyította nekünk: a néger is, a nő is, a ló is ember. Most is megteszi.
Egy átlagos filmet kétszer-háromszor fejeznek be. Hagyományokat kevésbé tisztelő példánknak vagy kilencszer van vége, mire felgyulladnak a lámpák. Elvesztik a bajnokságot a lányok, ünnepelnek az ellenlányok. Azért a mieink sem adják fel: együtt maradnak. Hazatérnek a legények – akkor is együtt maradnak a lányok. Házasság köttetik, gyermek születik, s – ki hinné? – fölnő... Ez így megy egészen a nyugdíjas baseball matrónák első világtalálkozójáig. Végül is megfejthetetlen, honnan kerül elő a stáblista.
A filmet Miroslav Ondriček fotografálta. Nagy kunszt, én tréfás rímeket írok egy sírkövesnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1362 átlag: 5.54 |
|
|
|
|