|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Proust – filmenN. N.
Az eltűnt idő nyomában a hatvanas évektől kezdve vonzotta a filmgyártókat és a filmalkotókat. Truffaut-nak a Jules és Jim után ajánlották fel a remekmű filmrevitelét, ő azonban elutasította a lehetetlen vállalkozást. Igen: Mission Impossible – e hangzatos és inkább bűnügyi szakkifejezéssel illette a tervet. Joseph Losey viszont hosszú évekig foglalkozott vele, a forgatókönyvet természetesen Harold Pinter írta volna, aki a gyártó cégtől egy évi fizetést kapott csupán azért, hogy a Proust-művet gondosan újraolvassa. Aztán Pinter is úgy látta, az „adaptáció”, a „képeskönyv-jelleg”, az „irodalmi ismeretterjesztés” mindennél szörnyűbb veszélye ólálkodik a terv körül, és visszalépett – Losey-val együtt. Megkockáztatjuk mégis: talán az ő együttműködésük eredményezhette volna a legeredetibb és legmélyebb Proust-filmet...
Luchino Viscontinak is dédelgetett álma volt Az eltűnt idő nyomában megfilmesítése. 1969-ben, tehát még a Halál Velencében és az Elátkozottak előtt dolgozták ki Suso Cecchi d’Amicóval a forgatókönyv első vázlatait. 1970 végén már a helyszínekre is ráleltek, kezdett a jövendő forgatócsoport megszerveződni. A regény sok főalakja közül Marcelt Alain Delon, Charlust Marlon Brando játszotta volna. „Utolsó filmem lesz az Az eltűnt idő nyomában” – mondogatta Visconti. Utolsó filmje mégis a Ludwig lett, melyet már Az eltűnt idő nyomában előkészítése alatt forgatott...
A magyar olvasónak és nézőnek talán érdekes lesz megismerkedni a tervezett Visconti-film néhány részletével épp akkor, amikor a moziban bemutatják Volker Schlöndorff szerény Swann-adaptációját (melyben Alain Delon immár nem Marcel, hanem épp Charlus figuráját játssza).
Valamit Suso Cecchi d’Amicóról. 1945-től dolgozik forgatókönyvíróként, Luigi Zampa, De Sica és jónéhány más neorealista rendező munkatársa. Igazából mégis Visconti életművével forrott össze munkássága. A Halál Velencében kivételével a mester minden művében közreműködött. A forgatókönyvet Viscontival együtt francia nyelven írták, az itt közölt részlet a párizsi Persona Kiadó 1984-es ediciójából való.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1297 átlag: 5.57 |
|
|
|
|