|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFiúk, ki jön az ágyamba?Asbóth Emil
A gyönyörűséges, mandulaszemű, férfiszív-tipró Ornella Muti ebben a nagyon középműfajú, nagyon olasz, kicsit vígjátékban több, de legalább is két szívet tipor egyszerre. Tipor? Valódi, vagy méginkább tettetett ártatlansággal tapicskol a hímbánatban. A tiszteletre méltó polgári családba benősült férjek, a nemzetközi utazási iroda selyem nyakkendős főnökei beleszédülnek a lelkibeteg húgával együtt, nyüzsgő társas magányban élő hobólány női bűvkörébe. Először is leveszik a selyem nyakkendőt. Azután az öltönyt. Azután mást is, de mindhiába. A sugárzó női délibáb elérhetetlen. Mindketten azt hiszik, másikuk már boldog révbe ért, de pénz, ingyenlakás, ajándék nem tépázza meg a megvesztegethetetlen erényt. A hölgy egyébként velőtborzoló csáblihegést szinkronizál filmek alá.
Carlo Verdone színészrendező itt is maga játssza az egyik főszerepet bumfordi, nyájas igyekezettel, mint amilyen bumfordi, nyájas társadalomkritikával bökdösi a polgári képmutatás masszív bankszámlával fogva tartott, elgyávult papucshőseit. „Egy nőnek vagy díványa van, vagy erénye” – mondta a francia bölcselő. Ha díványa is van, meg erénye is, nem viszi sokra a kis gyűjtögető.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1406 átlag: 5.53 |
|
|
|
|