|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk még90 napFaragó Zsuzsa
Két férfit látunk a 90 napban, akik ismeretlen társadalmi terepen bukdácsolnak, akik vadonatúj helyzetek éppen most alakuló játékszabályait tanulgatják, akiknek megejtően kedves ügyetlenkedése azt sugallja, hogy az ember mindent a saját képére formál, amit csak lehet, emberségével átszellemít.
Giles Walker az újságok színes híreiből jól ismert tényről forgatott filmet: az Egyesült Államokban és Kanadában prospektusból választanak távol-keleti feleséget a fogyasztói társadalomba belegárgyult férfiak, ugyanazok, akik eközben nagy összegekért adják el spermájukat gyermekre vágyó ismeretlen nőknek. A film pompás. Habár újsághír-érdekességű témáról szól, lélegzetmelegű személyességgel beszél róla. Szociográfiai hitelességű képet fest, de nem leleplezően dokurnentaristát. Nem hatol a lélek titokzatos mélyéig, figurái mégsem átlátszóak, könnyedén szellemes, anélkül, hogy viccelődne. A rendezőre szemmel láthatóan nagy hatással voltak az amerikai „családi filmek”, a 90 napból azonban hiányzik azok rafinált glancossága, ravasz ál-természetessége. Színészeinek improvizatív stílusa a dokumentum-játékfilmekből ismerős, a szituációk mégsem keltik a borzasság, az elnagyoltság érzetét. Egyszóval nagyon jól ismeri és érti a filmstílusokat. De nem epigon, a közkézen forgó elemekből képes új, egyéni ízeket keverni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 883 átlag: 5.67 |
|
|
|
|