|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHubertusz vadászatHirsch Tibor
Közép-Kelet Európa kis országai filmművészetük fejlődésének megfelelő pillanatában rendre előrukkolnak olyan filmekkel, melyek cselekményét befutott emberek rendezte ilyen-olyan tivornyák, estélyek, kerti ünnepségek indítják vagy töltik ki, ahol aztán régi sebek szakadnak föl, magán- és közindulatok gerjednek, és a felelős beosztású vendégek félrészegen önmarcangolásba bonyolódnak – természetesen nem fukarkodva a társadalomkritikai kitérőkkel. A bolgár Zaharievnél bevonuló kiskatonát búcsúztatnak, Zanussi esküvőre, Fábri Zoltán névnapra invitál.
Hans Werner filmjében a vadásztársaság elnöke – helyi főerdész – ünnepli ötvenedik születésnapját. A helyszín, a kellékek mind megfelelnek a mintának: fényűzően berendezett vadászház, dúsan terített asztal, tűzijáték, drága ajándékok – a szállodaszakmában dolgozó feleség saját kedvenc pincérét hozatta el erre az alkalomra. A légkör tehát alkalmas akármilyen régi vagy új korrupció lelepleződésére, pompásan elő van készítve bármilyen múltbeli botlás miatt érzett lelkiismereti válság. A fontos emberek is megjelennek – például a helyi tanácselnök – minden együtt van a politikus moralizáláshoz. A rendező azonban összezavarja a szocialista filmművészet kondicionálta nézői reflexeinket, és egy hirtelen fordulattal szerelmi lektűrt kanyarít a társadalmias nyitójelenetből. Az öregedő erdész drámáját nem fiatalon elkövetett közéleti bűnei, vagy megcsúfolt illúziói alakítják, hanem csak az a mindentől független tény, hogy beleszeret lánya barátnőjébe. A szállodás feleség nem akar válni. A férj azonban nem tér jobb belátásra. Mire a feleség a Hubertusz-napi monstre hajtóvadászaton magaslesről lepuffantja húsz évvel fiatalabb vetélytársnőjét.
Az NDK filmművészetét talán már csak hajszál választja el attól, hogy megszületni engedje, lengyel, magyar, esetleg a tegnapi cseh vagy a mai szovjet minta szerint, a valódi politikai filmet. Talán Hans Werner is csak az utolsó pillanatban gondolta meg magát. Pedig nagyon nekikészült.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1488 átlag: 5.63 |
|
|
|
|