|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVáratlan szerelemBáron György
„Hiszen, ha legalább rossz lenne!” – sóhajt föl bizonyos filmek láttán a meggyötört kritikus, aki, vámpírtermészetű foglalatosságát űzvén, kétféle filmben lát örömet: a jóban és a rosszban. Mert mindkettő remek alkalmat kínál a kritikusi elmeél megcsillogtatására. De mit kezdjen azokkal az opuszokkal – s alighanem ezek vannak többségben –, amelyek sem nem igazán sikerültek, sem nem igazán csapnivalóak. Egyszerűen tulajdonságok nélküliek, és eképpen mintha nem is léteznének. A Váratlan szerelem című görög filmről például semmi rossz nem mondható el. És semmi jó sem. Olyan jellegtelen, akár a címe. Férjes asszony és nős férfi szerelme. Megismerkedés, lopott szeretkezések, andalgások Lisszabon tengerpartján, Európa legnyugatibb csücskében. A férfi sikeres, az asszony szép, Lisszabon hangulatos, a színek és a fények bódítóak. Semmi sem hiányzik ebből a filmből. Ki tudja, mitől nem jó vagy rossz. Végig lehet nézni és ott is lehet hagyni. Mindegy.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1163 átlag: 5.64 |
|
|
|
|