|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA buharai festőZsenits Györgyi
Az igazhitűek közül csak nagyon keveseknek adatik meg az a látomás, amely a buharai festőnek kiskorában megadatott: egy álomváros légies káp-rázata. Evvel a rendkívüli előjellel indul el rögös útjára Mani, a csodalátó, s később csodákat alkotó kisfiú. A többször is előbukkanó, majd sejtelmesen szertefoszló fantomkép Csontváry Taorminájára emlékeztet. Kétségtelen, hogy Tolomus Okejev képzőművészeti ihletettséggel dolgozza fel az évszázadokkal ezelőtt élt névtelen buharai mester legendáját. Fény és árnyék, vízió és valóság finom szövedékéből lép elénk az elrabolt üzbég szépség, akit erőszakkal tettek anyává; a kézművesmester apa, aki olthatatlan szerelemre gyullad rabnője iránt (eléggé perverz érzelemmel, hiszen nyakbilincsben őrizgeti vásárolt feleségét). Ebből a frigyből születik meg Mani, a csodagyerek. Maninak kamaszfejjel kell megélnie nagy tragédiáját: irigyei megnyomorítják jobb kezét.
Sajnos, tünékeny a képi varázs, amely néha percekre megérinti a nézőt. Némi habozás után a rendező történelmi kalandfilmet kerekít a színpompásan illusztrált egzotikus alapanyagból. Ám a dramaturgiai hiányosságok miatt még ilyen minőségben sem lehet maradéktalanul élvezni a filmet. Szépséges képei gyakran egy turisztikai prospektus állóképeivé merevednek.
Buhara ódon városközpontjában csaknem ugyanúgy folyik tovább az élet, mint öthat évszázaddal ezelőtt. Mani festményei és építészeti remekei egy valóságos álomváros részei lettek. Hogy többen indulnának el megtekinteni a film láttán, az mindenesetre bizonyos.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1027 átlag: 5.44 |
|
|
|
|