KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jézus élete

Gáti Péter

 

John Heyman gyermekeknek szóló bibliai képeskönyvek, képregények és rajzfilmek stílusát és modorát idéző, évtizednyi jótékony feledésből napvilágra került színes illusztrációja Lukács evangéliuma alapján készült. Az újtestamentumi kánon harmadik helyén álló könyvről azt tartják, hogy nem annyira Jézus-életrajz, mint inkább a korai keresztény igehirdetés fő tartalmának pogányok és pogánykeresztények számára készült összefoglalása. John Heyman ennyiben hű maradt Lukács apostol „szelleméhez”. Filmje azonban – narrátoros dramaturgiájával, didaktikus hitpropagandájával – nem több nehézkes tanítómesénél. Miközben túlzottan is hűen és aprólékosan követi Lukács könyvének egyes fejezeteit, jeleníti meg a fontosabb és nevezetesebb csodatételeket, példabeszédeket, teljesen megfeledkezik a legfontosabbról: a képi ábrázolás sajátosságairól. Kétségtelen, hogy hiánytalan egymásutániságban sorjáznak Jézus életének sokat idézett stációi a gyógyítástól a kenyérszaporításon át a csodás feltámadásig, de a hangsúlyozottan etnográfiai hitelességre törekvő, ábrázolásmód realizmusa és a hit csodás elemeinek gyermeteg misztikuma között kiáltó ellentmondás feszül. Pasolini stilizáltán egyszerű, a szellemiség sugárzását közvetítő Jézus-története és Scorsese Sátántól megkísértett Krisztusának a profán jelenidejűségtől megrázó és felkavaró históriája után mosolyt csal a néző szájára, ahogy az angyalok, vagy maga Mózes félig homályban maradó, fénykoszorúval övezett sziluettje megjelenik a vásznon az előcitált bibliai textusnál. John Heyman személytelen, szolgaian pontos „evangéliuma” aligha szerez majd a jézusi tanításnak új híveket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4770