KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Talen kardja

Tamás Amaryllis

Karmatikusan terhelt helyek, túlvilági lények, elmúlt életek felgyűlt salakja hivatott a látványos-misztikus rémmesefilmben hitelessé tenni a mindenkori hatalmi téboly létjogosultságát. Szellemek, kísértetek, démonszörnyek nyomasztó jelenléte fokozza a fokozhatatlant: a politikai viszályok káprázatát. A „valamikor régen”, „a varázslás fénykorában”, „valahol a világ végén” játszódó történetben gigászi harc folyik Titus Cromwell, Aragónia uralkodója, Richard király és Xusia, a feltámasztott Gonosz Varázsló között. Leköszörült fejtető, szétfröccsenő agyvelő, a keresztről önmagát lefeszítő hős (Talen) bénítóan traumatikus képei jelzik: e művet ajánlani és megtekinteni nem bizonyos korhatáron, hanem kórhatáron túl lehet.

Fölocsúdva a borzalmak ilyen töménységéből, azért el kell ismerni, hogy van benne két szívbemarkoló mondat. Az egyik a sátáni Cromwell szájából hangzik el – „A lázadás halott, én vagyok a hatalom” – és akkor Talen lejön a keresztről; a másik a tündöklő Alanáéból – „Végy engem, Uram!”... De aztán kiderül, hogy ez sem szép szenvedélyből, hanem taktikai okokból s belső heroizmusból mondatott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=446