|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBörtöncsapdaTurcsányi Sándor
Megint egy üvegházi történet. S mint tudjuk, ott túl a rácson egy más világ van... hol közel a másvilág. Ez esetben a kritikus alapkérdése: mi a közös Jean-Claude Van Damme és Almási Zsuzsi működésében? Az alkotók nem maradnak adósaink a válasszal. A dupla lutz. Csakhogy míg Zsuzsink annakidején a mutatvány után rendszerint fenékre huppant, addig a jó Jean – engedelmeskedve korunk és körülményeink parancsának – pofán rúg valakit. Ez a tevékenység meg is határozza az alkotás eszmeiségét. Amerre lépünk, ezernyi gyilok terem, karabély, garotte, nagykés, kiskés, automata mosógép. Végül a pokol kapuja is föltárul.
Eredeti mesével ülünk szemben. Az alapvető eltérés az eddigi dutyi-diliktől, hogy a főrab most műrab, amolyan undercover angel. Burke nyomozó – Lombroso nagyobb dicsőségére – elvegyül a büntetőintézet rendes beutaltjai között, hogy titokzatos és sorozatos halálesetek rejtélyére derítsen fényt. A rejtélyt ugyan megoldja, de fény az nem derül. Marad a sötétség. A sunyi, a gonosz, a buta sötétség. Szégyelljük magunkat!
A mű családfájára is érdemes egy pillantást vetni. A büszke anyai ág Robin Cook Kómájáig is elvezethető. Az apa személye homályos, hiszen börtön az egész (film)világ. Ide kívánkozik még, hogy e minden kockájában visszataszító mű rendezője, mielőtt Hollywood Olimposzának meghágásához látott volna, két évig Európában tanult. A forgalmazó állítása szerint Federico Fellini keze alatt. Hát én kíváncsi lennék... Nem, mégsem vagyok kíváncsi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2837 átlag: 5.43 |
|
|
|
|