KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ők is a fejükre estek...

Sneé Péter

 

A vígjátékok zöme Hollywoodban készül ma. Nemzeti hagyományokra és kulturális különbségekre tekintet nélkül ugyanazon poénokon derülnek a nézők Tokiótól Budapestig. Jókora meglepetési keltettek tehát a korábban csak vásárlóként kopogtató „világvégi” mozisok, betörtek a sikeres gyártók közé. Botswana vagy Ausztrália komédiásain ugyanis éppúgy – hí nem jobban – kacagott a közönség, mint Kalifornia sztárjain. Ok is amerikai tőkéve! dolgoznak persze, különösebb veszélyt azért nem jelentenek, ugyanabban a zsebben marad a profit. Mégsincs rendjén, hogy az örök exportőrök beszállításra kényszerüljenek! Legott megvásárolják hát az egzotikumok licencét és maguk állítják elő a szuvenírokat.

Ám sohasem voltak híresek a helyi színek és miliők iránti fogékonyságukról, most sem azok. Tücsköt-bogarat összehordanak, azután beindítják a nagy másológépet. A technikus hibátlanul működik, máris kész a kópia. Igaz a bantu-négerek – akár a búr farmerek – maszkos, álruhás jenkik, a játék meg kopottas kissé, csupán a hátterét díszletezték át némileg, ám az állandóság örvendetes: régi mesén kuncoghatnánk megint, ha a csiklandozó ezúttal nem lustálkodnék.

Tán a bérét kevesellte, tán elszunyókált valamiért, mert a bevezető rövid tűzijáték után már egy fia ötletre sem telik neki. Ernyedt nevetőizmainknak nincsen mitől megfeszülniük és nyakunk sem kap merevgörcsöt a figyelemtől. Úgy hírlik, a film első, középső és záró perceit nézik meg az átvevők, mielőtt döntenének. Az óra hiába figyelmeztet: elérkezett az idő, legföljebb az afrikai hőségben lustán kajtatott termésgyémánt sziporkázik olykor a vásznon. Egyszer-kétszer már fejükre estek az istenek, de a baleset súlyos következményei eddig nem voltak ennyire szembeötlőek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4228