|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKedves ellenségemSzemadám György
A XXI. század végére az emberiség élettere (úgyis, mint Lebensraum) lett az egész világűr, melyet mindenféle fantasztikus alakú űrbázis, erődítmény és repülő harci jármű népesít be (lásd még: Csillagok háborúja), hogy megvédje az ember hatalmát az ugyancsak űrhatalomra törő varangyospofájú „drakok” támadásai ellen (még: Támadás a Krull bolygó ellen). Történik egyszer, hogy az ellenséges hatalmak egy-egy harcosa hajótörést szenved egy viszonylag jól kiválasztott (sisak nélkül is belélegezhető levegőt, ivóvizet és élelmet kínáló) lakatlan bolygón, ahol csak néhány csápos, harapós szörnnyel kell szembenézniük (még: A bolygó neve: halál). Végül az egymásrautaltság kényszere (még: Megbilincseltek), majd a túlzottan is szembetűnő különbségek ellenére is kifejlődő kölcsönös vonzódás (még: A negyvenegyedik) képessé teszi őket arra, hogy legyőzzék az ellenséges körülményeket, s némiképp lakályossá tegyék a bolygót (még: Robinson Crusoe).
Aztán filmen még sosemlátott fordulat következik: a rafináltán ronda, és mégis rokonszenves fiziognómiájú hímnős drak – aki mellesleg mindvégig jóval tanulékonyabbnak, toleránsabbnak, sőt olvasottabbnak bizonyul ember-társánál – titokzatos módon megtermékenyíti önmagát, és egy gyermeknek ad életet. A szokatlan produkcióba ő ugyan belepusztul, ám gyermeke hihetetlen gyorsasággal növekszik, és torzonborz űrhajós-Robinsonunkat nagybátyjává fogadja. Ő pedig tűzön-vízen átgázolva, s egy egész űrhajóra való űrkalózt elpusztítva harcol bajbajutott unokaöccséért. (Mintha csak Indiana Jones-t látná az ember). A tanulság: a drak is ember! (Sőt...?) Nos, úgy látszik: toleranciából ennyi telik az amerikai filmgyártástól most, a nagy, nemzetközi enyhülés idején.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1058 átlag: 5.57 |
|
|
|
|