|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBizonytalanságbanKoltai Ágnes
Jutalomjáték ez a film: Jerzy Radziwillowicz színészünnepe. A történelmi idol, a márványember és a vasember itt érik igazi filmszínésszé, a nagy lengyel triász méltó tagjává. A triumvirátus – Cybulski, Olbrychski, Radziwillowicz – úgy uralja a háború utáni lengyel filmet, mint a politika a társadalmat. Ha akarnák, se tudnának szabadulni tőle. ók hárman a lengyel sors megtestesítői; Olbrychski átvette Cybulski mitikus szerepét s vele az elszalasztott lehetőségek örök mardosását, Radziwillowicz pedig férfiasán fájdalmassá érlelte ezt. Ő már nem szerepet játszik, nem a történelmi szerepet formálja újra, hanem a szenvedés elviselésének lehetőségeit mutatja meg.
Waldemar Krzystek filmjében, a Bizonytalanságán a Honi Hadsereg tisztjét alakítja, aki megszökik a börtönből, s hét esztendőn át bujkál a szocialista rendőrség kitartó kopói elől. Példás büntetés várna rá, nemcsak őt, hanem azt az eszmét is el akarják pusztítani, ami a háború alatt a „másik oldalra”, a Honi Hadsereghez űzte. Hét év bujkálás egy nedves pince koporsónyi titkos rekeszében; hét év hiábavaló tespedtsége; hét év korhadó reménysége. Talán ilyen nekikeseredett volna Maciek (Cybulski) is, ha akkor nem lövik le hátulról (Hamu és gyémánt), s alkalmi kedvese elbújtatná. Lesomfordálna a pincébe, kezében a bádogpohárral és... Nem, ő azonnal elvesztené a türelmét, feladná magát, mert csak halni tud. Radziwillowicz várni és kicsit türelmetlenül tűrni is. S a hirtelen rehabilitálás után még azt is megérti, hogy a szabadság is lehet mérhetetlenül szomorú.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2751 átlag: 5.41 |
|
|
|
|