KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Pornógólok

Reményi József Tamás

Ahogy bőrönd nagyságú magnetofonnal vadásztunk egykor a Pretty Thingsre meg Viszockijra, úgy járjuk ma a tévék dzsungelét - nevezzük régiesen így - képmagnóval.

 

Nézem az épp análisan hágott nő rázkódó keblét, elképesztő látvány: a szilikonbetétes alapok mozdulatlanok, akár a kő, a mellcsúcsok viszont épp ellenkezőleg... Igaz, ami igaz, a mozicsatornázók beváltották ígéretüket, s tavaly év eleje óta rendszeresen adnak pornót, bár nem merhetvén néven nevezni, „kemény szexnek” titulálják. Most ne kívánjunk e fejleménynek sem erkölcsi, sem jogi vonatkozásában elmerülni, noha nehéz említetlenül hagyni, hogy kódolatlan adásban az addigi ártalmatlan playboy-mesék helyett egyszer csak fél tizenegy körül hogyan meredt föl egy teljes képernyőt betöltő hímtag a nagy nyilvánosság előtt. Arról is hiábavaló beszélni, mennyire olcsó itt az árukínálat - arra a célra, amelyre szolgál, sem dramaturgiára, sem romantikára, de még csak egyszerű illúziókeltésre sincs szükség, mindössze a genitáliák puszta látványát kell nyújtani. Azt viszont jellemzőnek találhatjuk, hogy ez az „áttörés” egybeesik a honi médiapiac kinyílásával, azzal, hogy a közönségért vívott verseny elpornósítja, még pedig egyre vadabbul, az összes hagyományos tévé-műfajt is.

A pornográf szemléletet már korábban tiszta formában megelőlegezték a sportadások gólösszefoglalói, amelyek csak a döntő aktusra, a végkifejletre koncentrálnak, abszurd töménységben tálalják a találatokat. Az izgalom meg a játék, amely a valóságos mérkőzés-időben akár egyetlen gólt is gyönyörűségesen körülvehet - elmarad. A hálóba tartó labdát viszont megfigyelhetjük elölről, hátulról, alulról, akár a heverőn a kapcsolat nélküli eredményesség segédeszközeit.

A legérzékenyebb pontok gyors és célratörő munkába vételével megtalálni a legközvetlenebb utat a kielégüléshez, ez a tömegszórakoztatás sürgős parancsa. Csak a végsőkig töményített termék lehet sikeres. A néző tekintetét tehát egy pillanatra sem szabad elengedni. A műsorok közötti (gyakran a műsorokon belüli) időt az adó más műsorainak képsoraival kell dúsítani, pontosan ugyanúgy, ahogyan a pornófilmekben egy aktus közvetítését megszakítják más aktus(ok) bejátszásával, a soha véget nem érő élvezetek benyomását keltve. A legegyszerűbb licit tehát a puszta halmozás: attól kezdve, hogy a vezető show-man vezető show-mant lát vendégül, egészen odáig, hogy egy adó az újévi Himnusz előtti pillanatokban is - egészen penetráns módon - önmaga ünneplésével van elfoglalva.

Vannak mélyrehatóbb változatok is. Ahogy a különböző nosztalgiarádiók a tudatosan szűk választékból a legeket nyúzzák, azaz nem előadókat, stílusokat, zenei világokat idéznek föl, hanem mechanikus monoton ismétlésekben csupán a legslágerebb ingerületeket keltik, úgy a kereskedelmi tévék is az úgynevezett össznépi ízlés legkisebb közös többszörösével számolnak. Ez a szint a Júlia-könyvektől a lakodalmas rockig többféle tömegkulturális jelenségből vonja ki azt, egyfajta totális, összművészeti giccs kevercsében, ami bennük a legsekélyesebb. E sajátos tévé-eklektika például a híradókban - immár fesztelenül figyelmen kívül hagyva a hírek jelentőségét és arányait - elegyítheti a bulvárlapok hangnemét és szerkesztői rendjét a talk show-k jegyeivel, a hajléktalanok ütlegelésének szado-felvételeit a koreografált időjárás-jelentéssel, amely lassan csupa Nicole Kidmanből áll a Majd' megdöglik érte című darabból. Olykor egy kis magyar nótát is játszanak.

Minden lehetséges tömegigény egyidejű kielégítésének igyekezete természetesen a szappanoperákban torlódik a legföltűnőbben, hisz ezek a legnézettebb műsorok. A Kórház a pálmák alatt alkotói a derék Fekete-erdei Heimat-miliőt áttelepítették az utazási irodák festette egzotikumok világába, raktak bele krimi (maffia)-elemeket, valamint visszatérően keresztezték (fél)árva gyerekek melodrámájával. Az egyes epizódokon belül sem elégszenek meg egyetlen sémával (pornósított posztmodernek). A Bűnvadászokban többnyire hármat használnak, például: prostituáltként kallódó gyermeklányok + haláltáborok múltjában gyökerező vérbosszú + válni kényszerülő apa búcsúja fiától. Az ilyen gátlástalanul egybemontírozott áldozati sémák az önsajnálat mozgósította agresszív ösztön különböző zónáira hatnak, az erotikus és bűnfantáziát jelen esetben a diszkrétebb, családi filmes kategóriában idézve föl.

Magyarországon az elmúlt esztendőben zajlott le a kereskedelmi tévék igazi hatalomátvétele, s minthogy e tévék bántó káderhiánnyal küszködnek (a legbántóbb persze az, hogy e hiányról maguk sem látszanak tudomást venni), két irányból is összeért a teljes popularizálódás. Egyrészt mindennemű médiaszórakoztatás igazán tömegessé válván, végképp úgy fest, hogy leomlott a profivilág és az amatőrök közti fal, a néző minden lehetséges módon résztvevője a műsoroknak, másrészt valóban: a stúdiókban és a szerkesztőségekben amatőrök tömege ül.

Ám a pornó ezen is segít. Mire e sorok napvilágot látnak, már - az előzetes hírverések szerint - bemutatkozott műsorvezetői minőségében az olasz kerevetekről visszaimportált Henger Éva. Márpedig ő profi.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4008