|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
KönyvDr. Kricsfalvi Anita: A filmrendező és a producerPolitzer Péter
Évtizedekig nem voltak producerek Magyarországon. Most újra megjelentek, nagy szivarjuk van, valaha a gyártást vezették a film gyárában, esetleg a tévében. Nálunk bárki lehet producer, nem kell hozzá semmiféle képesítés (ellentétben például Franciaországgal). De hogy jogilag ki tekinthető annak, az már bonyolultabb kérdés. Igaz, ez csak akkor kerül elő, ha pénzügyi – ritkábban művészi – szempontokból konfliktus alakul ki, s az érintettek maguk között nem tudják rendezni. Általánosságban elmondható, hogy producer az, aki a pénzt hozza, őt a film kizárólag befektetésként érdekli, a rendező pedig művészileg jegyzi a filmet.
A filmrendező és producer című könyv nemcsak a meghatározás problematikáját vizsgálja, hanem azt is tárgyalja, hogy a magyar és a nemzetközi (főleg az olasz és francia) jog hogyan szabályozza a film elkészülte szempontjából kulcsfontosságú figurák viszonyát. „A rendező és a producer jogai konkurálnak, és a szerző morális jogának primátusa nem jelenti a producer vagyoni jogának elenyészését...”
Melyek azok a határok, eszközök, lehetőségek, amelyekkel ez jogilag nagyon nehezen definiálható két személy (foglalkozás?) az érdekeit védheti? Mit jelent a befejezett film, a final cut, a remake fogalma, illetve mit ezek szerzői jogi viszonyai? Kinek mennyit és mikor kell fizetni, ha elkészül, vagy nem készül el a film? Mire köthető biztosítás és mire nem? Az eredmény/felróhatóság/érdekkör a vállalkozási szerződésnél... Színtiszta jogértelmezés több mint 100 oldalon keresztül, jogszabályokkal és szerződésekkel.
„Ahhoz, hogy a filmipar helyzete javuljon Európában, még nem elegendő a szerzői jogi szabályozás átalakítása.” Viszont bizonyos, hogy ennek hiánya hátráltatja.
PONT KIADÓ, 1996
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1295 átlag: 5.57 |
|
|
|
|