|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTörökfürdőTamás Amaryllis
Minden dolgok szeretetére tanít a Hamam vagyis A törökfürdő, az olasz-török Ferzan Özpetek rendezte varázsos lélekfilm, s ugyanerre tanítanak Nazim Hikmet versei, akinek a fáma szerint szerelmese volt az „isteni kurtizán”: az olasz származású Anita, egy régi törökfürdő gazdája.
Anita soha sem látott, Rómában élő unokaöccsére, a belsőépítész Francescóra hagyja végrendeletében a lepusztult törökfürdőt, aki azért érkezik Isztambulba, hogy – miként vérbeli üzletemberhez illik – eladja. Az ódon fürdő azonban megbabonázza, soha többé nem hagyja el Törökországot.
A film érzéki módon szemlélteti Francesco (Alessandro Gassmann) és a válni akaró feleség, Marta (a karizmatikus Francesca d'Aloja) „színeváltozását”, a homoszexuális Mehmet mindkettőjük sorsába észrevétlen természetességgel beleszövődő figuráját, a nyugati világ szexuális képmutatását, szemben a művészetté finomult gyengéd keleti erotikával.
A szexuális vágy és a transzcendens kapcsolata, vagy a szakrális prostitúció megítélése koronként és kultúránként változik. Francesco és Marta a mobiltelefonos őrület életidegenségéből csöppennek a „múltba”, ahol a testi gyönyörök, a létezés mámora még képes kitölteni az emberi Én és az univerzum között tátongó űrt. Ahol a szerelem mágia és spirituális hatalom; ahol az elhunyt személy utolsó kívánsága szent – mivel átjárót képez élet és halál között –; ahol régi levelek meghitt kapcsolatot hoznak létre olyanok között, akik nem ismerték egymást személyesen. Ahol a szerelem legfontosabb értékének a méltóság kölcsönös megőrzése számít, és a vágy – a lélek felszabadítását szolgálja.
Ferzan Özpetek Törökfürdője érzéki pillantás az érzékfeletti világra, érdemes benne megmerülni mindenkinek, aki belefásult a századvégi közönybe.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1110 átlag: 5.57 |
|
|
|
|