|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSikolyTurcsányi Sándor
„Mingyál jövök!” – sikoltotta, néhány éven át, korán szederjesedő arcú nagymamám, s mi tudtuk: vasárnap reggel hat óra van. Az idős korú népi káder heti rendszerességgel látogatta hazánk első lengyelpiacát a közeli, ám roppant egzotikus Gyál község sportpályáján. Ezen kívül úgyszólván mindennapos vendég volt a markóban és a sarki Sárga Géz patikában, ám ez vizsgált filmünk szempontjából szinte irreleváns. (De jöjjön csak egy kiadós courtroom drama, netán folytassa Koltai a Patikát!)
Szóval egy szép napon csinos kazettával érkezett haza a filmbolond matróna, valahol a lengyelek tizenhatosa táján vette, az volt ráírva, csupa géppel írott nagybetűvel, hogy HELLOVIN. (Így. Csoda, ha ez az alapvetően autodidakta teremtés a Hét mesterlövész folytatásának hitte?)
Úgyhogy nem ma kezdtem én ezt a horror műfajt. Cseppet sem ijeszt, ha az első áldozat azzal nyit, hogy kedvenc filmje az említett. Mert erről van szó megint. Túlkoros fejű iskolásokat öl a halálsikolynak öltözött sorozatgyilkos. Bár e kijelentés így kicsit félrevezető, ám nem lenne stílszerű lelőni a poént, hisz a filmben is késsel dolgoznak. Tényleg! Van egy késes cég (Shogun Kft., Arany Él Gmk. vagy mit tudom én), aki szállítja azt az egyfajta dögunalmas konyhakést Hollywoodnak. Kitalálhatnának valami újat is. E megjegyzés már az alkotókra (is) vonatkozik.
Végezetül néhány értékelő megjegyzés. A Sikoly unalmas és érdektelen. De van benne egy poén: az iskolaigazgató épp a gyilkos maszkot (filléres tucatáru, a fél suli abban rohangál) próbálgatja, amikor rányitnak és nagyon megijed, hogy meglátja valaki. Velünk a gyilkos nyit rá persze, én meg szeretem, hogyha iskolaigazgatót, rendőrt vagy politikust ölnek egy filmben. De ez egy olyan szép játékos pillanat, hogy ezért megéri. Na jó, nem éri meg. Hagyják ki nyugodtan.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1358 átlag: 5.56 |
|
|
|
|