|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Krónika„Big Zbig”N. N.
Zbigniew Rybczynski retrospektív sorozata a BBS Toldi Moziban 1996. szeptember 27-30. A BBS Toldi Estéje és a Budapesti Lengyel Intézet közös rendezvénye.
Zbigniew Rybczinski (1949. Lodz) Tangó című filmjére 1983-ban Oscar-díjat kapott az animációs rövidfilm kategóriában. Ezzel a díjjal végérvényesen szakított a hivatalos filmrendezői pályával, amit igazából el sem kezdett soha. Amerikába költözve csak videóműveket készített.
Rybczynskinek már a korai filmjeit is videó nélkül csinált videóműveknek tekintik sokan, pályájának egészét jellemzi, hogy az esztétikai értékek és a technológiai újítások egymásból fakadnak.
Előbb festőnek tanult, majd részt vett a Filmes Formai Műhely (Warsztat Formy Filmowej) történelmi avantgárd csoportban és animációs filmeket csinált. Később klipeket készített – többek között – az Art of Noise-zal, Mick Jaggerrel, feldolgozta Ravel Boleroját és A Patyomkin páncélos lépcsőjelenetét. Legújabban a „magas érzékenységű elektronikával” kísérletezik. Nemrég egy berlini nemzetközi experimentális filmközpont létrehozásával bízták meg.
„Anélkül, hogy eldobnánk a múltat, nem élhetünk”, vallja Rybczynski, aki munkahelyén valamikor a Szolidaritás Alapító Bizottságának vezetői között volt, s míg odahaza a „politikai”, az új világban az „esztétikai cenzúra” elvárásaival szembesülve dolgozik. Budapesti jelenléte igazi szenzáció.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2618 átlag: 5.42 |
|
|
|
|