KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

August King utazása

Ardai Zoltán

Élt, vagy élt volna százötvennél is több évvel ezelőtt egy virginiai gazda, August King nevezetű, aki fiatalon özvegységre jutván magábaszállott és még a korábbiaknál is eseménytelenebbül töltötte napjait. Ha éppen nem otthon munkálkodott, akkor szekerezgetett, erdei forrásoknál tűnődésekbe merült. Szelíd lelkét ezek az újabb idők lassan megérlelték valamire, bárha erről ő mit sem sejtett.

Egy napon más gazdák raja az erdőn két szökött rabszolga után kezdett kutatni, kiknek visszahurcolásáért a tulaj rendkívül magas díjösszeget tűzött ki. King hallotta a kutyák csaholását és amikor akaratlanul belebotlott az egyik szökevénybe, nem emelt rá kezet. A mulatt süldőleány szem elől vesztette fivérét, ez lett a szerencséje. King hiába próbálta elhessegetni, harmadnapra pedig már elhatározta, hogy mindenáron eljuttatja a leányt, hogy tehát tettet fog végrehajtani.

Úgy is lett. A csempészút a határvidékig tartott, King messzi házáig, ahonnét a leány egyedül ment tovább, dámának öltözötten. Mert ez volt a gazda terve: így vitetni el az elhalt feleség ruháit. Ámde a rabszolga-menekítésért, vagyis a tulajdon szentségének megtiprásáért Kingnek felelnie kellett. Házát számos tanú jelenlétében porig égették. Ő mégis üdvözülten mosolygott és mondá: „tehetős ember voltam, nincstelen lettem, de ekkora büszkeséget még soha nem éreztem”. A körülötte állók elismerően bólogattak. Csakugyan, a gazdának sikerült egy légies elgondolást masszív realitássá iktatnia. A viszontagságos út során nemcsak a helyi flórának, hanem, egyáltalán a helyi viszonyoknak a legsűrűjén csörtetett és manőverezett át. Számosféle találkozása esett, bőrén kikarcolódott a környező világ teljes metszete. Megélte a mészárlás kényszerét is; egy félreeső vízmosásban levágta tehenét (mely addig a szekeret kísérte), mert híre terjedt, hogy a leányt egy tehenes ember rejtegeti. Közben a jogos birtokos a szerencsétlen fivérnek esett neki egy vasbárddal. Már csak ez is mutatja, hogy King elképzelése és a közvetlen realitások milyen éles szögben keresztezték egymást.

John Duigan óklasszikus típusú, elemi történetet ad elő (egykor egyebet sem hívtak történetnek, mint éppen az ilyesmit), mégpedig nem valamely kontrasztív, nem is csúsztatásos módon, hanem illeszkedő, mély kedélyű stílushordozással. A tengerentúli mozi-nagyüzem generálszirupja ez alkalommal mellékes komponens, inkább csak adalékanyag, vékonykán folyik be a jelenetekbe. Új évjáratú, de reliktum-szerű film, olyanféle jelenség, mit egy tüdőshal vagy egy tasmánfarkas. Maga J. Duigan legvalószínűbben egy ezüstborostás, csillogószemű apóka lehet, maori vonásokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=344