|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAlkonyattól pirkadatig 2. – Texasi vérdíjKovács Marcell
Denevérzáporral indítani, pláne liftben, már fél siker, ha pedig az Alkonyattól pirkadatig folytatásáról van szó, szinte telitalálat. Az egyik áldozat lehet jól ismert szappanopera cica, a másik esetleg a kultikus Gonosz halottak széria rettenthetetlen zombivadásza. De legyen mindez csak beugratás, a filmben egy másik film, amit a főhős a tévében néz éppen, hogy utána kezdetét vehesse az igazi történet, a jól bevált.
Bankrablás, vámpírok, egy közepesen szellemes eszmecsere a pornófilmek dramaturgiájáról és a szigorú tekintetű Danny Trejo. Scott Spiegel tartja magát a hagyományokhoz, már amennyire az egyenesen videoforgalmazásra szánt produkció szerény költségvetése engedi. Az Intruder című olcsó áruházi vérfürdővel az effajta filmek kedvelői körében komoly rangot szerzett rendezőt a történetvezetés kevéssé érdekli, a ritmus meg, úgy tűnik, egyáltalán nem, viszont szívesen bíbelődik a komikumig vitt erőszakjelenetekkel. Otthonosan mozog a buta tévésorozatok és a B-kategóriás horrorfilmek világában, de nincs az a kifinomult rossz ízlés, ami egy újabb zuhanyozós Psycho-idézetre magyarázatul szolgálhat. Látványban a bájos barkácsmegoldások dominálnak. A szubjektív kamera kínálta mókás látószögek egy idő után már igen fárasztóak, de amikor a vámpír szájából kukucskálhatunk ki vagy egy tűzharcot a házfalon táncoló árnyékokkal mesélnek el nekünk, meg kell hagyni, jópofák.
Spiegel különben kedvelt figurája a Tarantino-életrajzok írásából élőknek, a legenda szerint ő vezette be az izgága videotékást Hollywood előszobájába. Hálából most filmezhetett kedvére, a csalódott Clooney-rajongók pedig legfeljebb faképnél hagyják a texasi vámpírokat. Pedig a harmadik rész a vadnyugaton játszódik, bizony ám.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 872 átlag: 5.51 |
|
|
|
|